sziasztok! :)
itt egy új fejezet, amihez szeretnék megkérni minden olvasómat, hogy vegye figyelembe a következő kérésemet:
az eddigi fejezetekhez volt, van, és remélem lesz is egy folyamatos kommentelőm (Vii), akinek köszönöm, DE! szerencsére látogatók száma is folyamatosan nő, és a rendszeres olvasóké is, ezért szeretnék egy alkut ajánlani! akinek van kedve az hagy egy kommentárt, és ha összegyűlik 3, akkor jön a következő fejezet!
ne vegyétek rossz néven, csak így jobb érzésem van, h nem csak az olvasásra, hanem a kommentelésre is szántok időt, és a fejezet alatti megjegyzés számláló is jobban mutatna :)
Csökönyös vénember!
Mourinho szemszöge:
Ne vártam meg míg véget ér az ünneplés a pályán, hanem megkocogtatva Iker vállát jeleztem neki, hogy szedje össze a még mindig tátott szájjal bámuló csapatot, és kövessenek. Fogalmam sincs hogyan fogom meggyőzni a fejeseket, de sokan mondták már nekem, ha én egyszer valamit a fejembe veszek, azt véghez is viszem, bármilyen áron! Gondolataimba merülve beszálltam a bérelt kocsiba, és megvártam, míg Ikerék is feleszmélnek és beülnek, majd gázt adva a szállodához száguldoztam. Nem szokásom ilyen stílusba vezetni, de most nem volt időm végigaraszolni Pest utcáin. Kipattantam a kocsiból, majd a recepciós sráctól elkértem a kulcsokat, és magam után intettem az értetlenül álló játékosaimat.
Hatalmasat csapódott mögöttem a szobám ajtaja,
ahová betereltem mindenkit. Idegesen kezdtem fel-alá járkálni a szobába, végül
Alonso fogta meg a vállam, és kérdőn rám nézett. Egy hatalmasat
sóhajtottam, majd belekezdtem a mondani valómba.
-Úgy vélem a csapatból senkinek sincs gondja a
látásával, így szerintem mindenki láthatta, hogy Ravenna mit művelt a pályán.-
mindenki egy aprót bólintott, majd várták, hogy folytassam- A szabályok szerint
augusztus végéig még lehet játékosokat leigazoltatni, és a Real-ban még van egy
üres hely, amit nem tudtunk betölteni, mert nem volt megfelelő játékos.
Mostanáig- erre a mindenki felkapta a fejét, de elsőként Ronaldo
reagált.
-Ugye most ezzel nem azt akarja mondani, hogy
tegyük be Ravennát a keretbe, akinek ha nem vette volna észre két, sacra 75 B-s
melle van, derékig érő fekete haja, és irtó jó segge, tehát NŐ!- állt elém
villámló szemekkel. Nocsak milyen jól megfigyelte. Ha még 2 napot maradunk tuti
az ágyban köt ki.
-De igen észrevettem,és tudom jól, hogy nő! De
mint mindannyian láthattátok, azon a pályán is 21, 1 arányban a fiuk voltak
többségben, és láttam az arcotokon, hogy elvoltatok képedve, hogy milyen a
játéka!- egyikőjük sem szólalt meg. Ez már győzelem.
-Na mi van, megnémultatok? Sejtettem. Ti is jól
tudjátok, hogy elkel egy kis segítség a csapatnak, mind a Barca ellen, mind a
BL-ben, ezért úgy gondolom Ravenna tökéletes frissítés lenne.
-De Mester, még mindig fenn áll az a probléma,
amit Cris említett, miszerint nő, és mit keresne egy férfi keretben. Lássa be,
hogy nem bírná ki azt a terhet, amit mi már évek óta gyakorolunk.
-Igaza van Ikernek.- szólalt fel most Ramos-
Gondoljon bele mit csinálna, ha a kimerültségtől összeesik edzés közben, 2-3
naponta meccsek, aztán ott a sajtó is, a futball szövetség, és nem utolsó
sorban a többi csapat, akik sértésnek fogják venni azt, hogy egy nő ellen kell
pályára lépniük. Mit fog csinálni, ha ez miatt megbüntetik a csapatot, már ha
Pérez úr egyáltalán engedi betenni a csapatba.- belátom van valami abban amit
mondanak, de láttam Ravenna arcán az elszántságot, az akaraterőt foci közben,
és hiszek benne, hogy megtudna ezekkel a dolgokkal küzdeni.
-Belátom, hogy részben igazatok van...- erre Cris
kihúzta magát- De, ez még nem azt jelenti, hogy most azonnal nem kezd el
pakolni mindenki, és hogy nem megyünk vissza Madridba, ahol igenis megfogom
győzni a vezetőséget, hogy legalább egy esélyt adjanak neki, és onnantól már
csak Ravennán múlik.- hátat fordítottam a felháborodott csapatnak, majd kinyitottam
nekik az ajtót, jelezvén, hogy ideje távozniuk. Pufogva haladtak el mellettem,
Ronaldo még a fejét is elfordította, hogy jelezze szerinte csak azért is neki
van igaza. Erre elmosolyodtam, majd miután mindenki kiment, becsaptam az ajtót,
és nekiálltam pakolni én is. Ha nem ismerném Ronaldot, akkor azt mondanám, hogy
félelemből tilatkozik ennyire. Fél, hogy valaki letaszíthatja a "császár
csatár" posztról...
Ravenna szemszöge:
Sajgó végtagokkal ébredeztem a pihe-puha ágyamban. A tegnapi meccs után csaptunk egy hatalmas bulit, ahol megünnepeltük, hogy végre sikerült legyőznünk az örök riválisokat. Megpróbáltam felülni az ágyban, de hirtelen éles fájdalom hasított a fejembe. Tény, hogy a tegnap este elfogyasztott alkoholmennyiség nem volt éppen kicsi. Remek. Most már nemcsak a lábaim sajognak a tegnapi meccstől, de még gondolkozni sem bírok a fejfájástól. Még szerencse, hogy ma csak délután kell bemennem dolgozni. Jut eszembe! Én még tartozok a királyi gárdának egy városnézéssel. Rohadt hosszú napom lesz. Ha Marcelon, meg Crisen múlik, akkor éjfélig fogjuk Budát járni. Hatalmasat sóhajtottam erre a gondolatra, majd bevánszorogtam nagy nehezen a fürdőbe, ahol egy kád forró vízben kezdtem a napot.
Már délután 3 óra múlt 5 perccel, mikor beestem a
szálloda ajtaján, és rögtön főnököm szigorú tekintetével találtam szembe magam.
Természetesen jól kiosztott, hogy mégis mit képzelek én magamról, hogy 5 percet
kések, és én biztosan azt hiszem, hogy ide csak focistákat csábítani jár be a
többi női dolgozó. Ha tudná, hogy ezzel milyen igazat mondott.
-Csáó Viki!-köszöntem oda barátnőmnek, mikor
beléptem a személyzetnek fenntartott pihenőbe.
-Jó reggelt, akarom mondani napot, bajnok!-
köszönt vissza nevetve. Nagyon jól esett, hogy bajnoknak nevezett. Ilyenkor
biztos vagyok benne, hogy megérte az a rengeteg munka, amit belefektettem,
abba, hogy egyáltalán idáig eljussak. Leültem mellé, majd a felém nyújtott
bögrét elvettem, és jólesően belekortyoltam.
-Hm, mond csak, láttad ma már a srácokat?
-A te spanyol macsódra, és a csapatára gondolsz?-
nézett rám szenvtelenül vigyorogva. Megforgattam a szemem, majd bólintottam egy
aprót.
-Nem, ma még nem láttam őket, vagyis de. Kora
reggel, mikor kijelentkeztek.-erre a mondatára félrenyeltem a kávét, míg ő tök
békésen ücsörgött tovább a fotelben. Köhögtem egy sort, és miután sikerült
rendesen levegőt vennem, hangot adtam meglepődöttségnemnek.
-E-Ez most komoly?! De ez hogy... Vagyis nem
mondták miért mennek hamarabb?
-De mondták. Valami olyasmit mondott Mourinho,
hogy vissza kell utazniuk, mert megtalálta a következő "császár
csatárt", és még időben lekel igazoltatni a csapathoz.- nézett rám
sejtelmesen. Ebbe meg mi ütött?
Mourinho szemszöge:
Délelőtt 11-kor landolt a gépünk a Barajas-i repülőtéren, ahol a rengeteg újságíró rögtön elkezdett faggatózni, hogy miért jöttünk vissza hamarabb. Még szerencse, hogy ideszóltam, hogy jövünk, ezért fokozott biztonsági intézkedéseket tett a repülőtér. Miután kiértünk a terminálból, rögtön felszálltunk a csapat buszára. Csendben tettük meg az utat a stadionig, ahonnan mindenki hazament, kivétel én, mert már rám vártak a tárgyalóban.
-Jó napot uraim!- köszöntöttem a legfőbb
vezetőket, mikor beléptem a terembe.
-Nocsak, nocsak. Végre Mourinho úr is megtisztel
minket jelenlétével.
-Én is örülök, hogy láthatom Pérez úr.-
mosolyogtam rá kissé gúnyosan. Elfoglaltam a helyemet, majd belekezdtem a
beszédembe.
-Nos uraim. Bizonyára mindannyian kíváncsiak,
hogy miért rángattam önöket ide. A válasz egyszerű. Bár már ebben az ügyben
egyszer összeültünk, és akkor megszületett a döntés, hogy milyen kerettel
indulunk neki a Bajnokok Ligájának, de én úgy vélem, hogy még nem teljes a
csapat.
-Hm, José, csak nem megfontolta azt az
ajánlatomat, hogy igazoltassuk le Neymart?- nézett rám Pérez kissé elégedett
vigyorral.
-Nem! Még mai napig is azon a véleményen vagyok,
hogy semmi szükségünk arra a beképzelt ficsúrra. Én valaki egészen másra
gondoltam.
-Mégis kire?
-Tudják uraim, a magyarországi látogatásom
során találkoztam egy rendkívüli játékossal, aki véleményem szerint tökéletes
választás volna.
-És mégis ki ez a "rendkívüli"
játékos?- rajzolt macskakörmöt a levegőbe.
-A neve Márton Ravenna.- mondatomra Florentinoval
az élen, mindenkiből kitört a kacagás.
-Hát, José. Egy biztos. Rég nevettem ilyen jót.
Méghogy egy nő a Real Madridban. Ráadásul a srácok között!- törölgette
könnyeit, miközben még néhányszor megrázta a nevetés.
-Nem vicceltem!- erre mindenki elhallgatott-
Láttam játszani azt a lányt, és úgy gondolom, hogy tökéletes lenne a célnak.
-Ne butáskodjon Mourinho! Ő egy nő! Ha játszani
akar a Real Madridban, akkor jelentkezzen a női keretbe.
-Elhiszem, hogy mindannyiuknak furcsa az
ajánlatom, de nézzék meg ezt a felvételt, és csak azután ítélkezzenek felette.-
betettem a DVD lejátszóba a CD-t, és elindítva megjelent a hatalmas kijelzőn
Ravenna fergeteges játéka. Végig figyeltem az arcokat, amik többnyire teljes
ámulatot tükröztek. Még a nagy Péreznek is tátva maradt a szája mikor egyedül
végigvezette a támadást, majd egy fergeteges gólt lőtt. Egymás után következtek
a jobbnál-jobb cselek és helyzetek, és egyre jobban láttam, hogy teljesen
Ravenna hatása alá kerültek. Mikor vége lett a filmnek mindenki maga elé
meredve gondolkozott, majd végül Florentino szólalt meg.
-Hát most pillanatnyilag nem is tudom mit
mondjak. Talán tényleg elhamarkodott volt az elutasításom. De akkor sem teheti
be, ha eltekintünk attól, hogy nő. Hiszen ez egy felnőtt, elsőosztályú csapat,
ahová nem tehetünk csak úgy be egy névtelen senkit.
-Ne aggódjon Pérez úr. Már ezen is gondolkoztam.
Mivel még csak 20 éves ezért először betehetnénk a B keretbe, ahol
megmutathatná mit tud, és ha sikerül neki túlszárnyalni mindenkit, akkor...
-Akkor beteheti Ronaldoékhoz.-sóhajtott egy
hatalmasat a legfőbb vezető. Tényleg van abba valami, hogy én ha valamit a
fejembe veszek azt végbe is viszem.
-DE! Azt megmondaná nekem, hogy hogyan fogja
kibírni azt a rengetek esést, ütést, lökést, és a többi nyalánkságról már ne is
beszéljünk!- szegezte nekem a kérdést Pérez.
-Mint a felvételen is látszik az erőnléte
kifejezetten erős, de a csapatedzéseken kívül mellé kell rendelni egy személyi
edzőt, akivel minden nap edz, és aki felügyeli az étrendjét, a súlyát, és aki
minden apró részletet tud róla.
-És van erre embere?
-Nincs.- mondtam kissé lehangoltan. A francba, ez
teljesen kiment a fejemből.
-Sejtettem. De nekem van.- megfordult a székben,
majd intve egyet az ajtó előtt álló őrnek, visszafordult.- Nos hát Mourinho,
akkor hagy mutassam be a Real Madrid legújabb, és legnőiesebb játékosának
személyi edzőjét: Victor Lopez urat.- állt fel székéből, majd kezet fogott az
éppen belépő 30-as férfit.-Lopez úr, köszönöm, hogy eljött. Had mutassam be
önnek José Mourinhot, a Real Madrid vezető edzőjét.-mutatott rám. Odasétáltam,
majd kezet fogtunk, és hellyel kínáltuk.
-Mi is lesz pontosan a dolgom Pérez úr?
-Nos Victor. Az én drága jó barátom José,
kitalálta, hogy egy nőt tesz be a keretbe, és mellé kellenél mint személyi
edző.-vázolta fel nagy vonalakban Pérez. Victor egy pillanatra meglepődött,
majd bólintott, és neki is megmutattam a felvételt, hogy tisztában legyen
körülbelül ki is ez a lány.
-Hát, őszintén szólva meglepődtem,- kezdett bele
Lopez- de kifejezetten jó fizikai állapotban van, és remekül játszik. Szerintem
jó döntés lenne leigazoltatni.- elégedetten tekintettem Florentinora, aki
megforgatta a szemét, de nem fűzött hozzá megjegyzést.
-Tehát akkor elvállalja?- kérdeztem meg Lopeztől.
-El! Bár biztos vagyok benne, hogy igen nehéz
lesz neki olyan szintre felkapaszkodni, mint a többi játékos, mármint
fizikailag, de mindent megteszek, hogy sikerüljön neki.
-Remek! Akkor tehát mind egyetértünk ama igen
különös, és furcsa döntésben, miszerint Mourinho javaslatára, Márton Ravenna
legyen a Real Madrid új játékosa?
-Igen!-hangzott az egyhangú válasz. Tudtam, hogy
sikerülni fog! Lassacskán mindenki kiszállingózott a teremből, csak én és Pérez
maradtunk.
-Honnan tudtad, hogy szükségem lesz egy személyi
edzőre?-szegeztem neki a kérdést.
-Drága öreg barátom. Ismerlek már mint a rossz
pénzt. Tudtam jól, hogy valami őrültséggel állítasz be, ha már összehívtál
mindenkit. De azt nem gondoltam volna, hogy ekkora őrültségről van szó!-
nevetett fel halkan. Én is elmosolyodtam.
-Tudod, csak reménykedni merek, hogy Ravenna
fogja hozni azt az áttörést amire vártunk.
-Hát barátom, ajánlom neked, hogy így legyen,
mert ha nem akkor aztán nagy bajban leszel!- nézett rám fenyegetően.
-Na jól van. Ennyit mára. Indulj vissza
Magyarországra, és hozd ide azt a csoda csatárt.- veregette meg a vállam.
Ravenna szemszöge:
Kómásan sétáltam ki a szobámból. Még most sem tudom felfogni, hogy miért húztak el úgy a srácok. Tegnap egész végig ezen járt az agyam. Kicsoszogtam a konyhába, hogy feltegyek egy kávét főni. Éppen a hűtőből vettem ki a tejet, mikor megszólalt mögöttem egy ismerős férfi hang.
-Jó reggelt Ravenna! Nekem is csinálnál egy
csésze kávét?
