Sziasztok :)

Kedves olvasóim!
Eljött az idő! :) Nem sokára felszáll a Madridba tartó repülőgép, és én túl leszek életem első repülésén :-)
Amíg távol vagyok addig is csak remélni merem, hogy érkezik még pár komment, mert annak nagyon örülnék :)
Mindenkinek kellemes időtöltést a nyárra, és gondolok minden kedves olvasómra, mikor madrid utcáin sétálgatok :P
Puszi: OMG

6. fejezet

sziasztok kedves olvasóim!

íme itt a hatodik fejezet, több mint 1280 látogatóval, és 8 rendszeres olvasóval :)

mivel nemsokára utazok, és addig nem lesz fejezet, ezért megpróbáltam, valami olyat szerkeszteni, ami megéri a várakozást, és csak remélni merem, hogy távollétem alatt nem pártoltok el tőlem :(

mindegy nem húzom tovább az időt

JÓ OLVASÁST!

a komikat, és a pipákat megköszönöm :)

Elhalasztott városnézés, legenda a láthatáron

Christina Aguilera - Dirrty

Kómásan nyitogattam szemeimet. A tegnapi nap szörnyen hosszú volt. Miután felkísértem őket a legfelső emeltre (teszem hozzá, a csapat elfoglalta mindkét liftet, ezért nekem LÉPCSŐZNÖM kellett, a 12. emeletre), kitalálták, hogy mennyünk el egy kis "ismerjük meg Pestet" gyorstalpaló körútra. Mivel Mourinho nem jött velünk, ezért mindenki úgy viselkedett, mintha életükben először láttak volna kirakatokat, meg csinos csajokat. Komolyan, néhány pillanatban nehéz volt elhinni, hogy az összes játékos 20-on feűl van, és a többségnek már gyereke van. Talán legjobban a Marcelo-Ronaldo pároson akadtam ki. Annak ellenére, hogy egy kukkot sem tudtak magyarul, végig szólongatták Pest egész nő állományát, Cris még egy 60 éves idős hölgy elé is letérdelt, és spanyolul szerelmet vallott neki, majd megkérte, hogy töltsék együtt ezt az éjszakát. Természetesen a hölgy nem értett belőle semmit, de mikor már Cris előtte térdelt és ráncos kezeit csókolgatta, úgy döntöttünk Ikerrel, hogy épp elég volt ennyi ingyen mozi a pesti lakóknak, akik elég diszkréten kezelték a focisták ittlétét. Persze volt néhány fotózkodás, és autó gramm kérés, de megúsztuk néhány sikítozó szöszivel. Rémekül éreztem magam velük, de talán Ikerrel jöttem ki a legjobban. Rengeteg közös témát találtunk, de ami a legjobban meglepte, az az volt, hogy a fociról is értelmesen tud velem beszélgetni. Körbejártuk egész Pestet, a Duna parton is sokat hülyültünk, és én fel sem bírtam fogni, hogy hogy lehetek ennyire szerencsés. Sokan azt mondják, hogy ez a focicsapat csak focizni tudó nagyravágyó bunkókból áll, akik csak a látszat kedvéért vannak jóban egymással. Ez mind baromság. A Real Madrid egy család. Egy olyan család, amit én mindig is szerettem volna. 

Elmélkedésemből, a bejárati ajtón beszűrődő beszéd rántott ki. Biztosan Vivi, meg a testvére Viki akarnak "meglepetés" ébresztésben részesíteni. Hát ez nem fog bejönni drágaságaim. Kisétáltam az apró konyhámba, majd kitöltöttem magamnak a jó erős feketémet, mely elmélkedésem közben lefőtt. Számhoz emeltem piros kockás bögrémet, majd egy nagyot kortyoltam a forró energia löketből. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és az előbb említett iker páros lépett be rajta settenkedve. Vártam még néhány percet, hátha észrevesznek, de mikor Vivien a szobám felé kezdett settenkedni, kezében egy vödör jéggel, megköszörültem a torkom. Vivi úgy megijedt, hogy magára borította a jeget, míg Viki a földön fetrengett a röhögéstől. Megértem őt nekem is nagy erőfeszítésembe került, hogy ne nevessem ki szegény elázott barátnőmet. Bár mindketten a barátnőim voltak, és mióta felköltöztem Pestre azóta rengeteg barátot szereztem, de mai napig nem bírom kiverni a fejemből Regina könnyáztatta arcát, mikor azt mondtam neki, hogy húzzon el a francba, semmi szükségem rá. Rengeteg érzelmet tükröztek a mindig csillogó égszínkék szemek, melyeket mindig is irigyeltem tőle. Nehéz volt nélküle az első pár hónao, de bebeszéltem magamnak, hogy nem lehetek hozzá olyan kegyetlen, hogy ahelyett, hogy élvezné az életét, bennem tartsa a lelket, és ápolja a ketté tört álmomat. Elszakítottam magamtól, és megfogadtam, hogy soha többé nem fogok ilyen ilyen erős szeretetet mutatni senki iránt.

-Ravenna! Ezt még nagyon megbánod!- Vivi szikrázó szemit rám meresztette, és egyre közelebb lépett hozzám. Tisztára mint valami ragadozó, aki éppen most készül becserkészni áldozatát. 

-Ugyan nővérkém. Elvégre mi akartuk jeges zuhannyal ébreszteni Ennát.- Viki még mindig halkan nevetgélt nővére "balesetén". Hiába testvérek, teljesen más emberek lettek az évek során. Vivi egy gyilkos pillantást vetett hugára, aki csak megrántotta vállát, majd egy cinkos mosolyt küldött felém, amin én jót vigyorogtam.

-Na jó. Mindegy, de ezt még kamatostul visszakapod.- fenyegetett meg mutatóujjával.-Most pedig irány öltözni, mert ma dupla juttatást kapsz, ha segítesz nekünk előkészíteni az étkezőt, mert a drága focistáid hamarabb reggeliznek valami hülye edzésterv miatt, és a nyelvtudásodra is szükség lenne.- már annál a résznél felkaptam a fejem, mikor a dupla fizuról volt szó. Minek tagadni, kell egy kis plusz pénz. Beletettem a bögrét a mosogatóba, majd a lányokat magam után intve bebattyogtam a szobámba, és kinyitottam nem éppen nagy szekrényemet. Kivettem egy egyszerű farmert, meg egy fekete pólót, és ledobtam az ágyra. Éppen indultam volna fürodni, mikor Viki megragadta a karom, majd képletes visszadobott az ágyra.  

- Te teljesen megőrültél?! Mégis hogy gondoltad azt, hogy ilyen fertelmes cuccokban fogod kísérgetni őket a városba? Ráadásul láttam hogyan néztél arra a hátvédre. Jaj, hogy is hívják? Pedig annyit emlegeted mindig. Valami Ramo, vagy Rambo, vagy Rando? A fene tudja! Nem is érdekel! Az a lényeg, hogy sexy legyél, de ne ribanc.-Vivi mellettem helyeslően bólogatott, majd húga után ő is derékig beletemetkezett a ruha "tömegbe". Morogva vágtam magam hanyatt az ágony, de még sértődötten hozzátettem.

-Egyébként meg Ramos, ha tudni akarod, és nem néztem sehogy rá!- felhúztam az orrom, majd vártam milyen ítélet ruhát raknak ki nekem. Mindketten figyelmen kívül hagyták előbbi felszólalásomat, és egyszerre bújtak ki  a szekrényemből, arcikon egy diadalittas mosollyal. Na már most rosszul kezdődik. 

-Vonszold be a formás kis popsidat a fürdőbe, mosakodj meg gyorsan, és vedd fel azokat amit kiteszünk az ágyra.- már nem volt időm megnézni milyen cuccot fognak rám erőltetni, mert Viki nagy lendülettel felrántott kényelmes fekhelyemről, majd belökött a fürdőbe. Gyorsan rendbe szedtem magam. Nem hittem a szememnek. Ezek teljesen lököttek! Nem valami divatbemutatóra megyek, csak bemegyek dolgozni az utálatos munkahelyemre, ami a focisták megérkezése után, már nem is annyira elviselhetetlen hely. Nem akartam a lányokkal veszekedni, ezért magamba morgolódva felkaptam a ruhákat, megcsináltam a hajam, majd kirobogtam a bejárati ajtón, és sürgetően pillantottam órámra. Sietősen beszálltunk Vivi kocsijába, aki padlógázzal hajtott végig Pest utcáin. Reggel fél 7 lévén nem sokan közlekednek még sokan kocsival, de a járdákon már lehet látni a gyalogosok rohanó életét. Mosolyogva szemlétem az utat  a szállodáig. Nehéz volt ide beilleszkedni, de végül sikerült, és biztosnak érzem az életemet. Nem teljes, de legalább biztos. Kerék csikorgatva parkolt le Vivien. Komolyan ez a lány egy kocsi gyilkos! Eddig az összes autója tönkrement. Persze ő ráfogja gyártókra. Hát hogyne. Végül is könnyebb letagadni valamit, mint beismerni. Berontottunk a főbejáraton, majd gyors léptekkel megindultunk az étterem részlege felé. A konyhába érve már mindenki sürgött, forgott, és isteni illatok lengtek a levegőben, nekem pedig a gyomrom hangosan tudtomra adta, hogy reggelizni sem ártana. Elvetettem ezt az ötletet, hiszen nemsokára 7 óra, és a fiuk mindjárt itt lesznek reggelizni. Úgy ahogy voltunk az ebédlőbe robogtunk, és elkezdtük leszedni a székeket, letörölgetni az asztalokat, napi ajánlatot kiírni, és a kész kajákat kihordani. Viki kapcsolt egy kis zenét, mondván, így jobban fog menni a munka. Nos, ez az elmélet nem igazán jött be, mert amint meghallottuk Rihanna bódítóan jó hangját inkább bohóckodtunk, mintsem takarítottunk. Éppen dúdolgatva, és fenék rázva törölgettem az egyik asztalt, mikor a hátam mögül kuncogást hallottam. Mikor eljutott a tudatomig mit is láttak, az arcom színe vetekedett egy érett paradicsom színével. 

Sergio szemszöge:
-Ramos! Kelj már fel!- egy párna ütődését éreztem az arcomon. Morogtam egyet, majd átfordultam  másik oldalamra, figyelmen kívül hagyva Casillas barátom keltegetését. 
-Na jó idefigyelj te alvó nőfaló! Most azonnal kivonszolod a segged az ágyból vagy esküszöm neked, hogy megmondom a Mesternek, hogy tegnap piáltál!- erre egy apró fintor keletkezett arcomon. Morogva felültem az ágyon, majd lassan felálltam, kinyújtóztattam végtagjaimat, és a fürdő felé vettem az irányt. Mikor az ajtóba értem, még vállam fölött gúnyosan visszaszóltam.
-Áruló! De ha tudni akarod drága Iker nekem is van a tarsolyomban ellened jó pár titok!- nem vártam meg válaszát, hanem a fürdőbe érve levetkőztem, majd a kabinban hideg vizet engedve magamra próbáltam teljesen felébredni. Lehunytam szemeim, és azonnal bekúszott elmémbe egy ébenfekete szempár. Eme szempár egy gyönyörű kislányhoz tartozott, aki első perctől kezdve felkeltette az érdeklődésemet. De nem tehettem azt meg, mit első perctől kezdve diktált egy lentebbi régió. Túlságosan is kislány. Nem akarok egy kislánnyal viszonyba keveredni, mert abból csak az lenne, hogy én eltöltök vele egy forró estét, majd másnap mikor ki akarom dobni, sírva fog nekem rimánkodni, majd hívja az apját, aki beköp a sajtónak, amiből botrány lesz, én meg megint szívhatok, mint a torkos borz. Bármennyire is ki akartam űzni a fejemből Őt, annál nagyobb helyet foglalt el az elmémben. Felrémlett előttem a tegnap esti kis sétánk, és apró mosolyra húzódott a szám. Látszott rajta, hogy maga sem hiszi el, hogy ez vele történik, de ezt figyelmen kívül hagyva felhőtlenül szórakozott velünk. Leginkább Iker volt az akivel szívesen, és többször is beszélgetésbe kezdett. Talán akkor lepődtem meg legjobban, mikor a fociról kezdtek el beszélgetni, én meg csak hallgattam, hogy milyen élvezettel beszél a sportról. Megráztam a fejem, majd egy törülközőt a derekamra tekerve kisétáltam a szobába, és magamra kaptam egy térdgatyát, és egy rövidujjut. Iker után indultam a hallba, ahol a csapat gyülekezett, hogy együtt megreggelizzünk, majd egy laza felkészítő-edzés következik. Gondolataimba merülve tettem meg az utat az étkezőig. Ismét csak ő járt a fejembe. Ekkor nekiütköztem az előttem haladónak. Történetesen Marcelo volt az, akit (mint mindenki mást, rajtam kívül) rázott az elfojtott nevetés. Nem értettem min mulatnak ennyire jól. De megértettem. Marcelo barátom az étterem bejárata felé bökött. Azt hittem, hogy ott, és akkor elveszítem a fejem, és nem foglalkozva a következményekkel magamévá teszem Ravennát. Merthogy Ő állt ott egy igen rövid farmer ruhában, miközben az asztalt törölgette, és formás fenekét enyhén ringatta jobbra-balra. Nem részletezném milyen képek kezdtek leperegni a szemem előtt.

Ravenna szemszöge: 
Lassan megfordultam, és az érzékeim nem csaltak. Ott állt előttem a Real Madrid minden játékosa, és jót kuncogott azon, hogy én a chilit megszégyenítve vörösödök. Mindenki pillantását el tudtam kapni, még mielőtt besétáltak volna mellettem, kivéve egy valakiét. Sergio, mikor elment mellettem elfordította a fejét, és megszaporázta lépteit. Ezt meg mi lelte? Tudtommal nem csináltam vele semmi rosszat, de nemcsak, hogy elfordult, még csak egy szóra sem méltatott. Bunkó! Kifújtam az eddig bent tartott levegőt, és odasétáltam a csendben szemlélő barátnőimhez. Láttam Vivin, hogy alig bírj visszatartani a kitörni készülő kacagását. Csak megforgattam a szemem, majd odasétáltam a fiúk asztalához. 
-Drága Ravenna, mond csak neked nem mondták még, hogy ilyen sexy kis szoknyácskához magassarkú illik?- mutatott le Cris a lábamon viselt tornacsukára. Egy mélyet sóhajtottam, majd figyelmen kívül hagyva a minőségjelzőt válaszoltam kérdésére.
-Először is szólítsatok Nani-nak. Azt jobban szeretem. Másodszor. Ronaldo drága, netán buzi vagy, hogy ennyire tudod mi mihez illik?- egy gúnyos pillantással jutalmaztam a portugált, aki ismét mély önsajnálatba süllyedt, és eljátszotta a sértődött kisfiút.
-Na jó! Most hogy a reggeli kis közjátékon is túl vagyunk- Cris itt nagyot horkantott- soroljátok el nekem mit kértek reggelire.- előkaptam az övemhez kötözött jegyzetfüzetet, majd figyelmesen végighallgattam a rendelést. Mikor végeztek leadtam a listát a konyhának, és mentem vissza a lányokhoz előkészíteni az étkezőt. 
-Nani!- hátrafordultam, és Iker integettet mosolyogva az asztaluktól. Letettem a kezemben lévő törlőrongyot, majd odasétáltam a fiúkhoz.
-Mesélj mit szeretnél Iker drága?- meglepetésemre Mourinho válaszolt helyette.
-Azt mondtad tegnap, hogy az ország fővárosa két részből áll, és tegnap megnéztétek Pestet a srácokkal, én pedig rákerestem a neten, és gondoltam megmutathatnád nekünk Budát a vacsora után?
-Ohh. Hát végül is miért ne? Este úgy sem én vagyok beosztva, szívesen körbevezetlek titeket.- mosolyogva bólintottam egyet. Úgy tűnik ismét mozgalmas este elé nézek. Visszamentem a lányokhoz, mikor meghallottam a pulton csörögni a telefonom. Odaszaladtam, de csak egy SMS-em érkezett.

Szeva csajszi!

Igaz nem felejtetted el, hogy ma este meccs a budai csapat ellen?!  

Úgy is tudom, hogy elfelejtetted :P

Mindenesetre nagyon számítunk rád!

Rabszolgád: Szabi baba :)

              

Ez a srác teljesen hülye. Mindig azt mondja, hogy Ő az Én szex-rabszolgám. Teszem hozzá semmilyen kapcsolat nem volt köztünk, csak mióta ismer azóta fel akar szedni. Még egyszer visszanéztem az üzenetet, de megakadt valamin a szemem. Ó, hogy az a jó édes... Pont ma este van a meccs. Francba. Nem mondhatom le  városnézést, de a meccset sem hagyhatom ki! A csapatot sosem hagyjuk cserben. Muszáj áttennünk holnapra nézelődést, feltéve, ha egy ilyen meccs után egyáltalán fel bírok kelni az ágyból. Egy hatalmas fáradt óhaj szakadt fel a mellkasomból. Viki érdeklődve nézett rám. Én csak megráztam a fejem, majd lassan a reggeliző focisták felé sétáltam.

Viki szemszöge:
Láttam Nani-n, hogy valami nagyon bántja. Megfogtam telefonját, és megnyitottam az előbb érkezett SMS-t. Szóval ma meccse van. Itt  nagy lehetőség. A városnézést biztosan le fogja mondani, mert a barátait nem fogja cserben hagyni. Látniuk kell mit tud ez a lány!

Ravenna szemszöge:
-Jó étvágyat srácok!- köszöntem nekik kissé letörten, majd leültem az egyik szabad székre Cris mellé.
-Hé, valami gáz van kislány?- Cris kissé aggódva kérdezett, amit nem is tudtam hova tenni, így inkább csak loptam egy cikk barackot a tányérjáról, mire felháborodottan csapott a kezemre. Megrántottam a vállam, majd lehajtottam a fejem.
-Figyu srácok ma nem tudunk elmenni várost nézni, mert nekem... mert nekem...más dolgom van.- egyszerűen nem tudok hazudni. Főleg nem olyanok szemébe, akiket tisztelek.
-De mégis milyen nagy dolog lehet az, ha emiatt lekoptatod a világ legsexy-sebb focistáját- itt a tömeg egy apró morajlást hallatott- akarom mondani focistáit.- nézett rám csábosan Cris. Megforgattam  szemeimet. Nem igaz, hogy ez a asrác amennyire kedves, és őszinte, annyira egoista is.
-Hagyjátok srácok biztosan meg van rá az ok, és ha nem akarja velünk megosztani, akkor nyilván nem ránk tartozik.- mondta Mourinho halál nyugodtan, majd egy apró mosolyt megengedett felém. Komolyan rám a kőszívű edző két nap alatt többet mosolygott, mint eddig egész életében. Ahogy pedig a srácokkal bánik, egy igazi apukára vall. Hálásan rámosolyogtam, majd intve egyet a falatozó társaságnak, eltettem a mobilom, és beálltam dolgozni a recepcióra.

Az órák fénysebességgel repültek, én pedig csak a meccsre tudtam gondolni. Különböző taktikák, és cselek fogalmazódtak meg a fejemben. Éreztem, hogy ez az este más lesz, mint a többi. Mikor az óra este hetet ütött, összekaptam a cuccom, majd kilépve megcsapott az eső szaga. Remek tiszta sár leszek, mire vége a meccsnek. Futva tettem meg az utat, a rég elhagyatott, és lepukkant stadionig. Köztudottan itt rendezik a város legjobb meccseit, és én játszok itt majdnem minden este a "csapatommal". Mikor az öltözőnkhöz értem, már hallottam bentről a fiuk örömittas kiáltásait. Biztosak voltak a győzelemben, én pedig hittem bennük, és nekik. Mikor benyitottam egy csapatnyi alsógatyás srác vigyorgott rám. Vissza vigyorogtam, majd ledobtam magam Szabi mellé, aki egy puszit nyomott a buksimra, majd felkapkodta magára a stoplisát, és kiment nyújtani a folyosóra. Nem zavartattam magam a srácok miatt, hiszen már láttak fehérneműnél kevesebb ruhában is. Nem kell rosszra gondolni. Még a kezdetek kezdetén megszokásból benyitottak az egyetlen fürdőbe. Én nevettem zavart arcukon, ők meg hebegve-habogva, mint  szende szüzek kisomfordáltak az ajtón. Magamra kaptam z ilyenkor szokásos szerelésemet, ami egy neon zöld bikiniből állt. Felvettem hozzá  fehér stoplisomat, majd kirobogtam az ajtón. A fiúk is nemsokára követtek engem, majd egy gyors csapat megbeszélés után kiléptünk a vizes, és sáros gyepre. Az ellenfél már várt minket.

Viki szemszöge:
Hetet ütött az óra. Pontosan fél óra múlva Ravenna pályára fog lépni. Muszáj valahogyan elvinni oda Mourinho-ékat. Ez lenne a nagy lehetősége, én pedig nem hagyom, hogy csak úgy átlépjen rajta.
-Elnézést uraim, hogy zavarom önöket, de feltétlenül velem kell, hogy jöjjenek!- intéztem szavaim,  vacsorázó csapat felé. A főmufti csodálkozva nézett rám.
-A nevem Viktória, és szeretnék maguknak, de legfőképp önnek- itt Mourinho-ra néztem- mutatni valamit, ami szerintem mindannyiuk ízlését el fogja nyerni.- még mindig nem mozdul senki.- Ravennával kapcsolatos.- erre mindenki felkapta a fejét. Hoppá a kicsi lány nagyobb hatást gyakorolt a focistákra, mint én azt gondoltam.
-Rendben mennyünk.- a csapat is egy emberként állt fel, majd várakozóan rám pillantottak, én pedig a kinti világ felé böktem a fejemmel. Vették a lapot, mert pillanatokon belül öt kocsiba betömörülve navigáltam az edzőt. Értetlenkedő pillantásokkal szálltak ki a lepukkant stadion előtt, amiből már szurkolók zaja hallatszott ki.

Mourinho szemszöge:
Besétáltunk a stadionba, és szemünk, szánk tátva maradt. A srácoknak szerintem első sorban attól, hogy Ravennán csak egy short, és egy bikini felső volt, nekem pedig attól, amit a pályán művelt. Vele szemben ott volt mind a három védő, de Ő nem lepasszolta, hanem művészi cselekkel leszerelte őket, majd akár egy rakéta úgy száguldozott az ellenfél kapuja felé. A 16-os vonalánál lefékezett, majd jobb lábával belebikázott a labdába. A labda mértani pontossággal érkezett a jobb felső sarokba. A kapus meg csak pislogott nagyokat. Hát én is ezt tenném, ha ez a lövés nekem szólt volna. Megbabonázva néztem, ahogy a labdával bánik, akár a legnagyobb kinccsel az életében. Magamra emlékeztetett. Egykoron még én is ilyen szemekkel figyeltem a labdát, mikor az hozzám került. A meccs már ment egy jó ideje, mikor Viktória megszólított.
-Látom magán mennyire el van alélva attól, amit lát. Ravenna különleges tehetség.- erre a mondatra felkaptam a fejem. Persze, mindenki ezt mondja, aztán kiderül, hogy ugyanolyan, mint a többi.
-Miből gondolod, hogy különleges?- néztem rá kíváncsian.
-Ugyan uram! Nézzen a pályára egy lány, és 21 fiú. De az az egyetlen lány z elmúlt 60 percben 7 gólt rúgott. Annyiszor fellökték, kigáncsolták már, mégsem hátrált meg, hanem még nagyobb erőbedobással küzd. Tiszteletet lát minden pályán lévő játékos szemében, ha ő rá néznek. Nézze azokat a mesteri mozdulatokat. Senkitől sem látott még ilyet igaz? Ő nem másol, hanem tervez, és alkot. Gondolja csak végig. A Real-nak segítség kell. Egy titkos fegyver, mely mindenkit lesöpör az ellenfelek közül. Gondolkozzon rajta. Kérem.- azzal elsétált mellőlem, ki a stadionból, és onnan ki tudja hova. Elgondolkoztam azon, amit mondott. Tényleg kellene már egy kis vérfrissítés, és a nagykutyák is rágják a fülem, mert 2002 óta nem nyert a királyi gárda BL-t. De akármennyire is szeretném őt betenni a csapatba, de nem tehetem. Ő nem hivatalos játékos, ráadás képen lány. Nem sokáig bírná az iramot a folyamatos edzések mellett. Gondolkodásomból a szurkolók zúgolódása térített ki. A pályára kaptam a tekintetem. Ravenna lefutotta az összes védőt, majd a kapus által küldött labdáért felrugaszkodott a levegőbe. A fenébe is mi a jó francot csinál?! H rosszul lő, vagy h rosszul érkezik eltörheti valamiét! De ismét csak a csodálat jutott nekem. Az ollózástól csöppet eltérő mozdulattal jobb lábával megküldte  labdát  rémült kapus felé. A játékszer a háló közepén landolt, szó szerint kikerülte a kapust, a labda útja azonban itt még nem ért véget. Akár egy tűzgolyó, úgy szakította ki a hálót. Nem hiszek a szememnek! Egyetlen rúgásával átszakítja a hálót, precíz, gyors, cseles, és mindenek előtt látom az imádatot a szemében, mikor a játékszerre néz. Döntöttem. Szükségem van, szükségünk van erre a lányra. A Real Madridnak van rád szüksége Ravenna...

"mez":

                    

5. fejezet

sziasztok!

na ebben  fejezetben egy új szemszög is feltűnik és elindul

a cselekmény :)

a másik blogra nem sokára felkerül  fejezet :)

a pipákat, és kommenteket megköszönöm :)

puszi: OMG

 Találkozások

 

Oceana- Endless Summer

Ott állt előttem hús, vér valójában Iker Cassilas. Félszeg mosollyal várta válaszomat eléggé rossz angol köszöntésére. De egyszerűen nem jött ki hang  torkomon. Nem vagyok egy ilyen "hameglátokegysztártmegőrülök" típus, de rá felnézek. Továbbra is szótlanul álltam, míg végül rászántam magam a beszédre.

-Jó napot! Köszöntöm önt a Royal Hotel-ben.- szerényen én is rámosolyogtam. Vártam pár másodpercet míg elkezdi mondani a "vendégek rövid beszédét", de továbbra is állt ott, és bal kezével zavartan vakarta tarkóját. Ekkor végre én is észbe kaptam. Szegénykém a köszönésen kívül nem tud egy kukkot sem angolul. Most 2 lehetőségem van. Vagy szivatom tovább azzal, hogy angolon kívül nem beszélek semmilyen idegen nyelvet, és továbbra is eszelősen vigyorgok rá, vagy... Hát a második lehetőség hozzám képest túl jó szívű, de őt nem fogom kikészíteni.

-Nyugodtan beszélhetsz spanyolul is. Megértem.- vigyorom még jobban kiszélesedett, mikor megláttam megkönnyebbült arcát.

-Uhh. Köszi!- bal kezét leengedte maga mellé, majd beszélni kezdett-Na, most már teljes mértékben megértjük egymást, úgyhogy szeretném elkérni azokat a kulcsokat, amik egy bizonyos José Manuel névre lettek lefoglalva.-Odhjoltam a géphez, majd beírtam a keresőbe a nevet, és rögtön 12 db 2 ágyas szobát dobott ki. Vajon minek neki ennyi szoba?

-Meg is van. A legfelső emeleten található mind a 12 szoba.- odanyújtottam neki a kulcsokat. Már éppen indult volna, de én persze nem bírtam befogni azt a nagy számat.

-Öhm, bocsi. Lehetne egy kérdésem?- mosolyogva bólintott- Lehet, hogy ez egy kicsit tolakodó lesz, de minek neked ennyi szoba? Mármint én csak egy kisebb csoportról tudok.- kissé zavarban éreztem magam tudatlanságom miatt. Iker felnevetett, majd fejével a bejárat felé intett, ahol minimum 20 embert láttam. A felismerés akkora taslit adott, hogy majdnem lefejeltem pultot (persze csak képletesen). Komolyan hogy lehetek ennyire figyelmetlen? Iker Cassilas, inkognitó, több mint 20 ember, és a José névfoglalás nekem totálisan nem esett le. Igaza van a főnökömnek. Ki kéne aludnom magam. Iker látta rajtam a felismerést, é most már ő vigyorgott szemtelenül a képembe. Ekkor kinyílt az üvegajtó, és beléptek rajta a világszerte ismert focisták...

Sergio szemszöge:

A 2012-es EB-t sikeresen megnyertük, és még "meccs embere" is voltam. A legboldogabb lehetnék, hiszen a kétszeres EB, és a 2010-es VB győztes spanyol válogatott csapat állandó tagja voltam, és a Real Madrid-nál is biztos helyem van. Mégis... van egy valami, valaki aki rányomta a bélyeget erre a csodálatos érzésre.

Pár nappal a döntő megnyerése után Lara gondterhelt arccal állított be hozzám. Barna szemei könnyektől csillogtak, bennem pedig felgyulladt az a bizonyos vészjelző piros fény. Elmondta, hogy míg én kint voltam az EB-n, addig ő megismerkedett egy férfival z egyik moto GP-s közvetítésén. Mindezt lesajnáló szemeivel koronázta meg. Utáltam, ha sajnálnak, vagy szánalommal néznek rám. Végül kisétált a házamból egy rövid búcsúcsók után, és az életemből is. Szerettem őt, és ezt ő is nagyon jól tudta, de mégis megcsalt a hátam mögött, majd a szemembe mondja, hogy van nálam jobb is a világon. Ezért nem szeretem az érzéseimet kimutatni a másik nem felé. Persze ez alól kivétel családom női tagjai. Ők segítettek abban, hogy túltegyem magam az újabb pofára esésen, de sikerült. Bár még fáj, hiszen másfél év nem múlik el nyomtalanul, de visszatértem a régi formámba.

Nemsokára kezdődik a 2012/13-as BL szezon. Évek óta nem sikerült megnyerni a Bajnokok Ligáját. A napokban újra összeállt  királyi gárda minden tagja, és elindultunk a szokásos kis csapatépítő 5 napos lazításra. Ezúttal Magyarország volt  cél. Egyedül csak az egyik segédedző tud valamit is erről az országról. Repülőre szálltunk, majd a 3 órás út után Budapesten szálltunk le. Igazán szép város, egy kicsit hasonlít is Párizsra. A busz egy pesti hotelhoz szállított minket. Iker bement, hogy elkérje a szoba kulcsokat. Tény, hogy Mourinho nem a legjobb embert választotta. Szegény Cassilas csak pár szót makog angolul. Mi kint addig kiszedtük a cuccainkat, majd mikor megláttuk Iker kezében  kulcsokat, szó szerint berobbantunk az elegáns hotelbe. Csodálkoztam, hogy ahhoz képest, hogy milyen kicsi ország, ez eléggé színvonalas hely. A fiúk odatolongtak a recepciós pulthoz.

-Olala! Ha tudtam volna, hogy ilyen gyönyörű hölgyek vannak Magyarországban, akkor hamarabb jöttem volna.- na Cris hódító hadjáratba kezdett. Megint. Mosolyogva forgattam meg a szemem, majd én is megnéztem ki a portugál macsó új ágymelegítője. Elakadt a lélegzetem, mikor azok a fekete szemek kíváncsian rám irányultak... 

Ravenna szemszöge:

Nem bírtam tekintetemet elvonni azoktól a csodálatos mogyoró barna szemektől. Élőben még jobban néz ki, mint a photo shop-os képeken. A furcsa csend térített vissza a való világba. Rápillantottam az arcomba lihegő Ronaldora.

-Igazad van, bárcsak hamarabb jöttél volna.- csábosan hajoltam közelebb hozzá, figyelmen kívül hagyva a meglepődött focisták jelenlétét.

-Ugyan drágaságom, egy szavadba kerül, és elintézem, hogy ez az este csak a miénk legyen.- vigyorogva simított végig államtól a kulcs csontomig.

-Bárcsak hamarabb jöttél volna, mert akkor ezt elkerülgetted volna.- azzal a pulton lévő vizes pohár tartalmát az arcába locsolta. A körülöttünk lévők felnevettek Cristiano meg csak hápogott ott magának.

-Mégis, hogy képzeled ezt?- tekintete villámokat szórt, de én nem akartam abba hagyni. Mégis mi joga van ahhoz hogy simogasson?!

-Hát ha fejedben annyi ész lenne, mint amekkora az egód, akkor Eistein utódja lehetnél. Tudod drága Ronaldo ehhez a művelethez kell egy vízzel teli pohár, egy sexy portás csaj, és egy tahó focista, aki nem tudja mi a nőkkel szembeni tisztelet.- elégedett mosollyal néztem, ahogy a csatár feje egyre vörösebb lesz, míg a többiek körülöttünk "hu-hu"-ztak. 

-Na ezt megkaptad barátom.- Marcelo vigyorogva veregette hátba csapattársát. A tekintetem elkalandozott ismét más irányba. Ismét annál a kissé borostás nevető arcnál kötött ki. Nekem mondjuk jobban tetszik így rövid hajjal, bár megbarátkozhatna a borotvával.

-Figyelj csak Ravenna.- Iker még mindig könnyeit törölgette, mikor hozzám szólt.- Kellene egy kis segítség a tájékozódásban, úgyhogy felkísérnél minket a szobákhoz?- olyan kedvesen kérdezte, hogy nem tudtam rá nemet mondani. Eközben belépett az ajtón a "Number one" edző.

-Mégis mi ez a nagy mulatság?-kérdezte Ikertől (aki elfogadható állapotban volt), miközben a még mindig hangosan nevető társaság felé intett. 

-Semmi Mester, csak ez a kis hölgy itt, rendesen helyre tette Crist.-Mourinho rám nézett, én pedig zavaromban lesütöttem a szemeimet. Nem minden nap találkozik az ember ilyen fontos emberekkel. 

-Ohh, valóban? Hát végre valaki megtette.-felemeltem a fejem, mjd rám mosolygott- Na jól van visongó kislányok elég legyen most már!- intézte szavait a bolond társasághoz.-Vigyük fel a holminkat az emeletre, ahol elmondom mi lesz a menetrend a következő napokban.- mindenki elhallgatott tiszteletet parancsoló hangjától, és felkapták bőröndjeiket, majd újra Iker felé fordult.- Kéne keresnünk valakit, aki segít nekünk tájékozódni míg itt vagyunk.- erre felkptam a fejemet.

-Én már találtam is valakit.- mondta Iker büszkén, majd fejével felém intett.

-Remek. Nos akkor induljunk!- mosolya nem akart az arcáról leolvadni. Ezt nem hiszem el! Iker mibe kevertél?   

  

       

Közérdekű közlemény!

Sziasztok kedves olvasóim! :)
Na az a nagy harci helyzet, hogy én Júl. 26. elmegyek 2 hétre a nővéremmel egy kis "utazzuk át nyugat-európát" körútra. Egy kis csajos vakáció. :)
DE! Addig míg el nem megyek fel fog kerülni mindkét történethez 1 fejezet. Mivel az I-Pad nem engedi az időzítőt, ezért a 2 hét altt nem tudok sajnos friss fejezetet hozni. :(
DE! :) Miután hazaértem azonnal bepótoljuk kettesével az elmaradt fejezeteket! :)
Remélem nem haragszotok meg. :/
Ezer bocsánat, és puszi: OMG :)

4. fejezet

sziasztok! na szóval , tudom h sokat kellett várni erre a fejezetre, de

a kisebb fennakadást a 2 éves kisöcsém jelentette, aki eltüntette a füzetemet,

amibe a törit írom, pluszba kitörölte a gépről is a begépelt részt! :)

egy teljesen átírt, nehezen megszülető fejezetet olvashattok. :)

nem dumálok tovább jó olvasást, a komikat, és pipákat megköszönöm 

puszi :)

Minden rosszban van valami jó!

Cheynne Malmgren ft. Kállay-Saunders András: Dreams

-Ravenna figyelj oda!- főnököm mérgesen dörmögő hangja rántott ki elmélkedésemből. Éppen az asztalokat törölgettem le, de elbambultam, és kiöntöttem a sót az egyik asztalra. Gyorsan feltakarítottam majd fejemet lehajtva kullogtam el főnököm mellett. Nem is fogom fel hogyan süllyedhettem idáig. 3 évvel ezelőtt, még ott álltam a veszprémi válogatón, most meg egy szállodában vagyok recepciós. Utálom ezt a munkát. Milyen is lenne, ha most nem egy cuki kis fekete-fehér ruhában állnék itt, hanem egy focicsapatban rúghatnám a bőrt, de az álmom azon a végzetesnek tűnő napon szertefoszlott. Tisztán emlékszek minden percére:

...

Magabiztosan és reményekkel telve sétáltam ki a pályára. Minden szempár rám szegeződött.

-Elnézést kisasszony, segíthetek?- egy köpcös, kopaszodó férfi érdeklődve sétált elém.

-Jó napot! Ez a veszprémi B csoport válogatója, igaz?- mosolyogva néztem az öregedő férfi szemébe.

-Igen.- kissé bizonytalanul válaszolt.

-Akkor jó helyen járok, úgyhogy köszönöm, de nem kell segítség.- kikerültem, majd szépen, komótosan felsétáltam a pálya vonaláig.

-Elnézést hölgyem, de ide most nem jöhet be!- a köpcös emberke megint mellettem termett, majd megragadta a kezem.

-Ugyan, hagyja csak Somogyi. Biztosan megakarja csodálni a jövő futball sztárjait.- erre a kijelentésre belőlem egy hangos horkantás szakadt fel, míg a többi srác nagyképűen nevetgélt az előbbi kijelentésen.

-Ugyanmár,  te mint futball sztár! Még a cipődet sem tudod rendesen bekötni!- gúnyosan néztem rá, majd le a lábára, ahol cipőjének fűzője kikötve lógott le a földre. Vöröslő fejjel lehajolt és bekötötte cipőfűzőjét, majd szitkozódva közeledett felém.

-Valami baj van Szalai?- az edző hangja ostorként csattant a köztünk szikrázó levegőben. Végül én válaszoltam.

-Nincs semmi baj uram, csak egy apró félreértés volt közöttünk.- magabiztosságom mindenkit meglepett.

-Ennek örülök, de megmondaná kisasszony, hogy minek köszönhetjük jelenlétét?- az edző sürgető hangjára elfordítottam fejemet Szalairól.

-A válogatóra jöttem.

-Oh, ha újságnak tudósít vagy csak képeket akar csinálni, mert akkor...

-Nem! Játékosként vagyok itt! Én is szeretnék bejutni a veszprémi csapatba.- kijelentésemet hangos nevetés követte, még az edző is mosolygott.

-Hölgyem, ez itt nem a női keret.- még mindig idegesítően jól szórakozott rajtam.

-Tudom jól, de legyen szíves abbahagyni a vigyorgást, és adjon egy lehetőséget, hogy megmutassam mit tudok.- valamit láthatott a tekintetemben, mert ő is abbahagyta a vigyorgást, és a még mindig jól szórakozó játékosokat is csendre intette.

-Rendben, nézzük mit tud.- elégedetten elmosolyodtam. Végre lejött az én időm.

-De edző bá'!- a "tömeg" szinte egyszerre kezdett el ellenkezni.

-Csendet! Senkit sem zárunk ki a válogatóból. Most pedig kezdjük már el végre, mert az idő pénz, a pénz pedig sokat ér!- Szalai gyilkos tekintettel nézett rám. Nembaj, nézzen csak, majd a pályán lerendezzük. Egy egyszerű bemelegítéssel kezdtük: nyújtások, passzolgatások (ahol direkt félrepasszolták), majd futás. Ebben mindig is jó voltam. Emlékszem nagyapám mi mondott nekem: "Jól figyelj rám Enna! A foci nem csupán a gólokról szól. A futball művészet. Azok a művészi cselek, rúgások, fejesek, passzok, védések, mind-mind művészet, de ugyanakkor a foci küzdősport is. Amikor versenyzel  a labdáért, azok a dúrva lökések, és becsúszások a küzdelemről szólnak. Ahhoz, hogy a fiúk között megálld a helyed, a leggyorsabbnak kell lenned, mert a gyorsasággal minden csatát megnyerhetsz." Most is ezt tartottam szem előtt. 1,5 körrel rávertem a fiúkra. Egy pillanatra az edző felé tekintettem, aki meglepett tekintettel nézett vissza rám.

-Nem is rossz!- tudtam, hogy ez a kijelentés nekem szólt- Most pedig két csapatra osztalak titeket, és egy 2x20 perces mérkőzést fogtok játszani 5 perc félidővel.- felosztotta a csapatokat de engem sehova sem osztott be. Szalai lenézően jött oda hozzám.

 -Na mi van kislány? Figyelembe sem vesznek?-ekkor az edző magához intett, de még visszaszóltam neki.

-Majd a pályán lerendezzük egó manó.- gúnyos vigyorral kocogtam oda az edzőhöz.

-Még a nevét sem tudom, ahhoz pedig, hogy játszon, még a posztját is tudnom kéne.

 -Márton Ravenna, és csatár poszton játszok.

-Rendben. A narancssárga csapatban leszel.- mutatott Szalaiék felé.

-Elnézést uram, de nem lehetne, hogy a fekete csapatban legyek?- pár percig még a szemembe nézett, majd rábólintott a kérésemre.

-Figyelem hölgyeim! Ravenna a fekete csapatban fog játszani csatár poszton. Ne kíméljétek,-ennél a résznél Szalai gonoszan elmosolyodott- és passzoljatok neki is. Jó játékot.- odasétáltam a csapathoz, felálltam a helyemre, az ellenfél pedig Szalaival az élen megkapta a kezdés lehetőségét. És a síp megszólalt. Rengeteg helyzetünk volt, de egyet sem tudtunk gólra váltani. A fiúk ritkán passzoltak nekem, ezért nem kerültem olyan helyzetbe, ahol megmutathatom mit tudok. Ám, ekkor ismét hozzám került a labda egy pontos passz kíséretében. Sprinteltem teljes erőmből a kapu felé, minden védőt sikerült kicseleznem, és már majdnem a 16-oson belül voltam mikor megtörtént a "baleset". Éppen rúgáshoz készülődtem, mikor valaki becsúszott, és a stoplis cipővel eltalálta a jobb lábamat. Éles fájdalom hasított belém, de ezzel nem foglalkozva, belebikáztam a labdába. Nem láttam már, hogy életem nagy lehetősége a kapuban landol-e, mert összeestem, és elveszítettem az emlékezetemet.

Hangos csipogásra keltem fel. A klór szaga bántotta az orromat, csakúgy mint az erős fény a szememet, amely bevilágított a kórházi szobába. Egy orvos lépett be az ajtón, majd elmagyarázta mi történt. A lábamat ért rúgás akkora volt, hogy a fájdalmat közvetítő idegek a lábszáram közepétől, egészen a lábujjaim hegyéig elhaltak. Csak a szerencsén múlott, hogy más idegszál vagy izom nem roncsolódott, különben nem tudnám használni a jobb lábamat. Miután kiengedtek a kórházból, visszakerültem az árvaházba. Teljesen elzárkóztam mindenkitől, még Reginától is. Tudtam jól ki volt az aki becsúszott: Szalai."

Az egy év hamar eltelt, én pedig a szülinapom után az összespórolt pénzemből felköltöztem Pestre. Sokszor próbáltam jelentkezni klubbokba, de amint meglátták az orvosi papírt, miszerint a jobb lábamban idegelhalás van rögtön elküldtek, így hát a nyelvtudásomat elővéve jelentkeztem ebbe a szállodába recepciósnak. Bár néha besegítek az éttermi részlegnek egy kis plusz juttatásért. 3 év. Ennyi ideje nem fociztam normális csapatban. Természetesen nem hagytam abba a sportot, csak most már az utcai foci az, ami a szenvedélyem lett. Szabályok nélkül játszani igzi élvezet.

A mai nap is átlagosan kezdődött. A reggeli kis besegítés után visszamentem a recepcióhoz, és munkába álltam. Dél körül szólt a főnököm, hogy nemsokára jön egy csapat spanyol vendég, aki inkognitóban szeretnének maradni. Egy óra múlva meg is jött az a bizonyos csapat.

-Jó napot hölgyem!- az erősen rossz angol kiejtésre felkaptam a fejem. Ezt nem hiszem el! Most komolyan Ő áll előttem!?

Új blog :)

Sziasztok!
Tévedés ne történjék, nem hagyom abba ezt a blogot, csak egy kisebb fennakadás történt, de dolgozok rajta.
Na viszont nyitottam egy új blogot, amin már fent is van  a BEVEZETŐ.
itt a link, amin megnézhetitek: http://crisandmylife.blogspot.hu/
a véleményeket, és a pipákat megköszönöm.
Puszi: OMG

3. fejezet

nos először is köszönöm az előző fejezetben a komikat, és a chaten még dolgozok :)

na nem dumálok tovább jó olvasást ehhez a  fejezethez is :)

a komikat megköszönöm :)

egy kis zene: http://www.youtube.com/watch?v=rnzLKk1c-9I&feature=related

Kezdetek III.

Kábán nyitogatta szemeit a kislány. Nem tudta hirtelen hol van. Aztán megrohamozták a tegnapi nap emlékei. Ismét könny szökött barna szemeibe. Nagyapja halála mély sebet hagyott szívében, de emlékezett a végrendeletére. Azt kérte tőle, hogy bármi is történjék, soha ne adja fel közös szenvedélyüket, a futballt. A kislány tudta jól, hogy meg kellesz állnia a helyét ebben a környezetben is, és eleget tennie nagyapja kérésének. Lassan kelt fel, próbálta minél tovább húzni a bemutatkozást a többi gyerek előtt. Felöltözött, fogat mosott, majd kisétált a szobájából. Életében ismét egy új fejezet kezdődött.

…

Ravenna szemszöge:

A reggeli hideg levegő szúrta a tüdőmet. Éppen a reggeli futásomat végeztem, kikor megcsörrent a telefonom a felsőm alatt lévő topban. 

-Te meg hol a francban vagy?- szólt bele egyetlen barátnőm magas hangja a telefonba. Nevetve álltam meg a focipálya szélén.

-Még kint vagyok a városi stadion pályáján, nemsokára megyek vissza. 

-Te csak ne nevess! A szívbaj jött rám, mikor nem találtalak az ágyadban!- a mondat végén ő is elnevette magát.  

-Oké! De igaz senki nem vette észre, hogy elmentem?- kérdeztem aggódva.

-Most komolyan így ismertél meg az elmúlt 7 év alatt? Szivi, lehet, hogy szőke vagyok, de nem hülye! Megnyugodhatsz, bezártam az ajtód, és leengedtem a kötelet az ablakodból.- hát igen, ez Regi. Bohákás és szőke, de így szerettem.

-Köszönöm szöszikém. Te vagy a legjobb!

-Ezt már mondtad párszor. Na én megyek vissza fekszek szunyálni, te meg igyekezz haza!- rótt meg kedvesen, utalva a tegnap reggelre.

-Értettem főnök! Sietek.- letettük a telefont, én pedig visszaraktam a készüléket a toppomba. Gyors tempót diktáltam, tudván, hogy ma nagy nap van. A mai napon fogok elmenni egy játékos válogatóra, a veszprémi focicsapat B csoportjába. Bár az árvaházban nem nézik jó szemmel, hogy mai napig is űzöm azt a sportot amit megboldogult apám és nagyapám hagyott rám a génjeimbe beépülve, hogy a jövőben szenvedélyemként játsszam. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt 7 évben , mióta bekerültem az árvaházba. Eleinte lázadoztam, folyamatosan elszöktem, majd mikor megértettem, hogy ez ellen nem tudok mit tenni, már reménykedve vártam mikor jön újra egy család, aki gyereket akar örökbe fogadni. Azt mondják a remény hal meg utoljára, hát az én reményem hamar megpatkolt. Kihallgattam egy beszélgetést ami rólam szólt. Végül is igaza van z igazgató nőnek. Mégis ki fogadna örökbe egy olyan lányt, akinek a foci a mindene, minden nap büdösre izzadja magát, és mindenhol fűfoltok tarkítják. 10 éves korom óta itt porosodok ebben a dohos árvaházban. Egyedül azok a percek, órák rángatnak ki ebből a közegből, mikor edzésekre és meccsekre járok. Még mindig a városi csapatnál játszom. Jövőre végre a saját erőmből folytathatom az életem, remélhetőleg Veszprémben, a B csoport tagjaként. De ez mind csak feltételezés. Majd délután kiderül. Mikor az ablakom alá értem , észrevettem az ablakból kilógó kötelet, pont ahogyan Regivel megbeszéltük. Kezeimet szorosan ráfontam a kötélre. Mikor lábaim elhagyták a talajt, egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. Tény, hogy 12 km futás korán reggel elég fárasztó de muszáj volt. Gondolatmenetemet az zavarta meg, hogy felértem, és éppen bejutni próbál valaki a csukott ajtón keresztül. Gyorsan bemásztam, a kötelet elrejtettem, levetkőztem, majd gyorsan magamra kaptam a köntösömet. Úgy rángatták szegény ajtót, hogy féltem még a végén kiszakad. Odaszaladtam kinyitni. 

-Áh! Jó reggelt Ravenna.- nézett rám csábosan mosolyagva legutálatosabb nevelőnk.

-Jó reggelt asszonyom. Éppen most jöttem a fürdőből.- hazudtam szemrebbenés nélkül.

-Oh, valóban? Biztosan nem kint voltál megint futni?- szürke szemei úgy néztek rám, mint a véres ingre.

-Ezer százalék, de ha most megbocsájt folytatnám tovább a készülődést.- győztes vigyorral csuktam be az ajtót. Megint nem sikerült rajtakapnia. Gyorsan elmentem lezuhanyozni majd egy laza szett kiválasztása után lófarokba fogtam a hajam, és letrappoltam a lépcsőn.

-Na megjött a mi kis focista hercegnőnk. Milyen volt a reggeli futás?- huppant le mellém a szőkeség, immár az étkezőben.

-Egész jó de örülnék neki ha nem hangoztatnád, mert éppen hogy letudtam reggel koptatni a házisárkányt.-mondtam éllel a hangomban. 

-Oké, oké! Bocsi.- rám nézett azokkal a kék szemeivel, amivel bármit eltudott érni, bárkinél. Nálam is.

-Rendben.- nevetgélve reggeliztünk meg, majd táskáinkat magunkhoz véve elindultunk dolgozni. Bizony az árvaház nem fizet a kötelező dolgokon kívül semmit, de azokat is elég silányan, nekünk viszont ez a diákmunka nem kevés plusz pénzt jelentett. Mikor a kávézóhoz értünk, még csak Kíra volt ott,  a harmadik pincérlány, rajtunk kívül.

-Sziasztok csajok!- üdvözölt minket rikító mosollyal.

-Helló kislány.- köszöntünk egyszerre Regivel. Összemosolyogtunk, majd a pult mögé lépve, feltettük a névtáblát, és felkötöttük a kötényt. Egész délelőtt nem volt nagy forgalom, majd az ebédszünet után elkéredzkedtem a főnökömtől, és siettem a stadion felé. Megérkezve már rengeteg fiatal, és velem korabeli srácot láttam az öltözők környékén. A portáshoz szaladtam, és elkértem az edző cuccomat, és a szertár kulcsát. Nem vagyok szégyenlős , de ha most bemennék egy fiukkal teli öltözőbe abból nem lenne válogató. Megszoktam már a fiuk jelenlétét elvégre amikor meccs meg edzés van velük együtt öltözök. Ismerik már minden porcikámat, természetesen bizonyos határokon belül. Néhánnyal ráadásul együtt nőttem fel. Magamra kaptam egy ujjatlan fekete toppot, egy laza fekete focis gatyót, lábszárvédő, stoplis cipő és kész is. Kezdődhet a show életem színpadán, a főszerepben: Márton Ravennna.

2. fejezet

nos még egy új rész a mai napon... ez már kicsit bővebb jó olvasást.

egy kis zene:http://www.youtube.com/watch?v=Z2cYsDJ8vXs&feature=BFa&list=LL7i7WW4sJGJxBXjVvYMoPLQ

Kezdetek II.

Feketébe öltözött alakok sétáltak a szakadó esőben a nyíregyházi temető felé. A gyász szaga ott lengett az őszi levegőben. Egy ezüstszínű kocsi parkolt le utoljára a temető parkolójában. A benne ülő 2 személynek volt a legnehezebb eljönni ide. Az őszülő férfi mereven bámult ki az autó üvegén, miközben a hátul ülő 5 éves feketébe öltöztetett kislány szomorú szemeit  temetőre meresztette. Nagyapja elmagyarázta neki mi történt a szüleivel. Okos kislány volt, megértette, de akármennyire is volt eszes, a lelke nem készült fel arra, hogy elviselje azt az érzést, ami szülei hiánya okozott. Kiszálltak mindketten, és kézen fogva indultak a temető bejárata felé. Mikor a sírhoz értek rengetek embert láttak ott gyülekezni. Mindenki, aki ismerte  fiatal házaspárt ott volt. A szertartás elkezdődött. Sokszor pillantgatott a gyászoló tömeg a pityergő kislány felé, aki szüleit gyászolta. A sír lezárásakor megkezdődött a részvétnyilvánítás. Nem volt más családtag csak gyászoló apuk, és a gyermek. A vendégek távozta után, még pár percig néma csöndben álltak a virággal teli sír mellett. Mostantól egymás mellett fognak élni, ameddig csak lehet.

...

5 év telt el azóta, hogy az-az 5 éves kislány ott állt szülei sírja mellett. Mai napig is kijár oda, de már kevésbé sajgó szívvel. Az immár 10 éves kis hölgy megértette mit jelent a halál. Nagyapjával tökéletesen éltek együtt, bár voltak kisebb problémáik. Miután Ravenna szülei meghaltak, gondviselője nem akart tovább focilabdát látni a kislány kezében. De mindketten tudták, hogy ez lehetetlen. Közös szenvedélyük volt a foci, ezért a konok öregember mégiscsak tovább képezte őt. Aminek mostanára meg is lett az eredménye. A helyi általános iskola csapatában játszik, mint csatár. Nehéz volt bekerülnie a sok tehetséges fiú közé, de emlékezett apja szavaira. Kiküzdötte magának a tiszteletet, és megérte. Most már tisztelték, és a rivális csapatok nem kezdtek el nevetni, ha pályára lépett. Mindezt 10 évesen. Éppen hazafelé tartott  a fárasztó délutáni edzésről, mikor egy mentő autó kanyarodott be utcájukba. Megint elfogta a kétségbeesés érzése, ugyanaz az érzés, amit szülei halálakor érzett. Futva ment hazáig, ahol a bejárat előtt meglátta parkolni a szirénázó mentőt. Nagypapáját hozták ki letakart testtel, gyászos tekintettel. Tudta mit jelent ez a nézés. Élénken élt benne újra az-az 5 éves kislány, aki szüleit temette el. Fojtogatta a sírás. Az egyik mentős észrevette, és odament hozzá. Próbált megnyugtató szavakat suttogni a kislánynak, de már semmi sem vigasztalhatta. Az utolsó rokonát is elvesztette.

...

Ismét feketébe öltözött a temető. A legfőbb gyászoló egy 10 éves kis lány volt, akiért a szertartás végeztével jöttek az árvaház dolgozói. Nem maradt már senkije. Csak az ürességet érezte, a fojtogató ürességet...

1. fejezet

Egy kis bevezető/átvezető folyamatosan haladunk tovább… jó olvasást 

egy kis zene:  http://www.youtube.com/watch?v=JB5PxVUn1-8&feature=BFa&list=LL7i7WW4sJGJxBXjVvYMoPLQ

Kezdetek I.

Egy 5 éves kislány játszott a focilabdájával a házuk udvarában. Nagypapája vigyázott rá, míg szülei távol voltak. Akárki nézett erre a gyönyörű kislányra valami fura borzongás fogta el. Tudták, hogy egyszer ez az apró csoda egy igazi gyönyörű, sikeres nő lesz. Különleges volt. Nagyapja büszkén nézte, hogyan játszadozik a labdával. Egykoron Ő is futballista volt, akárcsak a fia. Fiúról-fiúra szállt az a családi hagyomány, hogy futballozni tanítják a jövő nemzedékét, de eme hagyomány megtört ezzel a gyönyörű csöppséggel. Ám amikor valaki meglátta milyen mohón csillogó szemekkel nézett a labdára, az előbbi feltételezés rögtön eltűnt. Éppen pár új cselt gyakorolt, mikor bentről telefoncsörgés hallatszott. Felkapta copfos kis fejecskéjét, de ekkor már nagyapja bement fogadni a hívást. A kislány beszaladt a házba hóna alatt a labdájával. Mikor beért csak nagypapája falfehérré vált arcát látta, amint csontos és ráncos ujjaival füléhez szorítja a készüléket. Egyszerre őt is kétségbeesés fogta el. Nagyapja motyogott pár szót a telefonba, majd lassan sétált oda kis unokájához. Leguggolt elé, és végigsimított puha kis arcoskáján. Nem tudta hogyan magyarázza el neki mi történt. Pár perccel ezelőtt még minden a legnagyobb rendben volt, de most a kislány számára elérkezett az-az idő, mikor az élet legmegpróbáltatóbb érzésével kell szembesülnie. A gyásszal…

Prológus

Mindenkinek van egy álma. A lányok általában olyasmikről álmodoznak, hogy egyszer majd a szőke herceg betoppan az életükbe, és magával hozza a hőn állított gazdagságot, és fényűzést. Az én álmom teljesen más. Sosem érdekelt igazán ez  a szőke herceges maszlag. Akik ebbe a hitbe burkolóznak sosem fogják valóra váltani az igazi álmukat. Sosem akartam egy lenni a sok közül. Több akartam lenni. Egy olyan személy aki nem csak a baráti körében ismert, hanem az egész világon. Van egy álmom. De az álmokért harcolni kell. Én megfogadtam az első megaláztatásomkor, hogy harcolni fogok, és valóra váltom az álmomat. Én leszek a világ legjobb női futballistája...