6. fejezet

sziasztok kedves olvasóim!

íme itt a hatodik fejezet, több mint 1280 látogatóval, és 8 rendszeres olvasóval :)

mivel nemsokára utazok, és addig nem lesz fejezet, ezért megpróbáltam, valami olyat szerkeszteni, ami megéri a várakozást, és csak remélni merem, hogy távollétem alatt nem pártoltok el tőlem :(

mindegy nem húzom tovább az időt

JÓ OLVASÁST!

a komikat, és a pipákat megköszönöm :)

Elhalasztott városnézés, legenda a láthatáron

Christina Aguilera - Dirrty

Kómásan nyitogattam szemeimet. A tegnapi nap szörnyen hosszú volt. Miután felkísértem őket a legfelső emeltre (teszem hozzá, a csapat elfoglalta mindkét liftet, ezért nekem LÉPCSŐZNÖM kellett, a 12. emeletre), kitalálták, hogy mennyünk el egy kis "ismerjük meg Pestet" gyorstalpaló körútra. Mivel Mourinho nem jött velünk, ezért mindenki úgy viselkedett, mintha életükben először láttak volna kirakatokat, meg csinos csajokat. Komolyan, néhány pillanatban nehéz volt elhinni, hogy az összes játékos 20-on feűl van, és a többségnek már gyereke van. Talán legjobban a Marcelo-Ronaldo pároson akadtam ki. Annak ellenére, hogy egy kukkot sem tudtak magyarul, végig szólongatták Pest egész nő állományát, Cris még egy 60 éves idős hölgy elé is letérdelt, és spanyolul szerelmet vallott neki, majd megkérte, hogy töltsék együtt ezt az éjszakát. Természetesen a hölgy nem értett belőle semmit, de mikor már Cris előtte térdelt és ráncos kezeit csókolgatta, úgy döntöttünk Ikerrel, hogy épp elég volt ennyi ingyen mozi a pesti lakóknak, akik elég diszkréten kezelték a focisták ittlétét. Persze volt néhány fotózkodás, és autó gramm kérés, de megúsztuk néhány sikítozó szöszivel. Rémekül éreztem magam velük, de talán Ikerrel jöttem ki a legjobban. Rengeteg közös témát találtunk, de ami a legjobban meglepte, az az volt, hogy a fociról is értelmesen tud velem beszélgetni. Körbejártuk egész Pestet, a Duna parton is sokat hülyültünk, és én fel sem bírtam fogni, hogy hogy lehetek ennyire szerencsés. Sokan azt mondják, hogy ez a focicsapat csak focizni tudó nagyravágyó bunkókból áll, akik csak a látszat kedvéért vannak jóban egymással. Ez mind baromság. A Real Madrid egy család. Egy olyan család, amit én mindig is szerettem volna. 

Elmélkedésemből, a bejárati ajtón beszűrődő beszéd rántott ki. Biztosan Vivi, meg a testvére Viki akarnak "meglepetés" ébresztésben részesíteni. Hát ez nem fog bejönni drágaságaim. Kisétáltam az apró konyhámba, majd kitöltöttem magamnak a jó erős feketémet, mely elmélkedésem közben lefőtt. Számhoz emeltem piros kockás bögrémet, majd egy nagyot kortyoltam a forró energia löketből. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és az előbb említett iker páros lépett be rajta settenkedve. Vártam még néhány percet, hátha észrevesznek, de mikor Vivien a szobám felé kezdett settenkedni, kezében egy vödör jéggel, megköszörültem a torkom. Vivi úgy megijedt, hogy magára borította a jeget, míg Viki a földön fetrengett a röhögéstől. Megértem őt nekem is nagy erőfeszítésembe került, hogy ne nevessem ki szegény elázott barátnőmet. Bár mindketten a barátnőim voltak, és mióta felköltöztem Pestre azóta rengeteg barátot szereztem, de mai napig nem bírom kiverni a fejemből Regina könnyáztatta arcát, mikor azt mondtam neki, hogy húzzon el a francba, semmi szükségem rá. Rengeteg érzelmet tükröztek a mindig csillogó égszínkék szemek, melyeket mindig is irigyeltem tőle. Nehéz volt nélküle az első pár hónao, de bebeszéltem magamnak, hogy nem lehetek hozzá olyan kegyetlen, hogy ahelyett, hogy élvezné az életét, bennem tartsa a lelket, és ápolja a ketté tört álmomat. Elszakítottam magamtól, és megfogadtam, hogy soha többé nem fogok ilyen ilyen erős szeretetet mutatni senki iránt.

-Ravenna! Ezt még nagyon megbánod!- Vivi szikrázó szemit rám meresztette, és egyre közelebb lépett hozzám. Tisztára mint valami ragadozó, aki éppen most készül becserkészni áldozatát. 

-Ugyan nővérkém. Elvégre mi akartuk jeges zuhannyal ébreszteni Ennát.- Viki még mindig halkan nevetgélt nővére "balesetén". Hiába testvérek, teljesen más emberek lettek az évek során. Vivi egy gyilkos pillantást vetett hugára, aki csak megrántotta vállát, majd egy cinkos mosolyt küldött felém, amin én jót vigyorogtam.

-Na jó. Mindegy, de ezt még kamatostul visszakapod.- fenyegetett meg mutatóujjával.-Most pedig irány öltözni, mert ma dupla juttatást kapsz, ha segítesz nekünk előkészíteni az étkezőt, mert a drága focistáid hamarabb reggeliznek valami hülye edzésterv miatt, és a nyelvtudásodra is szükség lenne.- már annál a résznél felkaptam a fejem, mikor a dupla fizuról volt szó. Minek tagadni, kell egy kis plusz pénz. Beletettem a bögrét a mosogatóba, majd a lányokat magam után intve bebattyogtam a szobámba, és kinyitottam nem éppen nagy szekrényemet. Kivettem egy egyszerű farmert, meg egy fekete pólót, és ledobtam az ágyra. Éppen indultam volna fürodni, mikor Viki megragadta a karom, majd képletes visszadobott az ágyra.  

- Te teljesen megőrültél?! Mégis hogy gondoltad azt, hogy ilyen fertelmes cuccokban fogod kísérgetni őket a városba? Ráadásul láttam hogyan néztél arra a hátvédre. Jaj, hogy is hívják? Pedig annyit emlegeted mindig. Valami Ramo, vagy Rambo, vagy Rando? A fene tudja! Nem is érdekel! Az a lényeg, hogy sexy legyél, de ne ribanc.-Vivi mellettem helyeslően bólogatott, majd húga után ő is derékig beletemetkezett a ruha "tömegbe". Morogva vágtam magam hanyatt az ágony, de még sértődötten hozzátettem.

-Egyébként meg Ramos, ha tudni akarod, és nem néztem sehogy rá!- felhúztam az orrom, majd vártam milyen ítélet ruhát raknak ki nekem. Mindketten figyelmen kívül hagyták előbbi felszólalásomat, és egyszerre bújtak ki  a szekrényemből, arcikon egy diadalittas mosollyal. Na már most rosszul kezdődik. 

-Vonszold be a formás kis popsidat a fürdőbe, mosakodj meg gyorsan, és vedd fel azokat amit kiteszünk az ágyra.- már nem volt időm megnézni milyen cuccot fognak rám erőltetni, mert Viki nagy lendülettel felrántott kényelmes fekhelyemről, majd belökött a fürdőbe. Gyorsan rendbe szedtem magam. Nem hittem a szememnek. Ezek teljesen lököttek! Nem valami divatbemutatóra megyek, csak bemegyek dolgozni az utálatos munkahelyemre, ami a focisták megérkezése után, már nem is annyira elviselhetetlen hely. Nem akartam a lányokkal veszekedni, ezért magamba morgolódva felkaptam a ruhákat, megcsináltam a hajam, majd kirobogtam a bejárati ajtón, és sürgetően pillantottam órámra. Sietősen beszálltunk Vivi kocsijába, aki padlógázzal hajtott végig Pest utcáin. Reggel fél 7 lévén nem sokan közlekednek még sokan kocsival, de a járdákon már lehet látni a gyalogosok rohanó életét. Mosolyogva szemlétem az utat  a szállodáig. Nehéz volt ide beilleszkedni, de végül sikerült, és biztosnak érzem az életemet. Nem teljes, de legalább biztos. Kerék csikorgatva parkolt le Vivien. Komolyan ez a lány egy kocsi gyilkos! Eddig az összes autója tönkrement. Persze ő ráfogja gyártókra. Hát hogyne. Végül is könnyebb letagadni valamit, mint beismerni. Berontottunk a főbejáraton, majd gyors léptekkel megindultunk az étterem részlege felé. A konyhába érve már mindenki sürgött, forgott, és isteni illatok lengtek a levegőben, nekem pedig a gyomrom hangosan tudtomra adta, hogy reggelizni sem ártana. Elvetettem ezt az ötletet, hiszen nemsokára 7 óra, és a fiuk mindjárt itt lesznek reggelizni. Úgy ahogy voltunk az ebédlőbe robogtunk, és elkezdtük leszedni a székeket, letörölgetni az asztalokat, napi ajánlatot kiírni, és a kész kajákat kihordani. Viki kapcsolt egy kis zenét, mondván, így jobban fog menni a munka. Nos, ez az elmélet nem igazán jött be, mert amint meghallottuk Rihanna bódítóan jó hangját inkább bohóckodtunk, mintsem takarítottunk. Éppen dúdolgatva, és fenék rázva törölgettem az egyik asztalt, mikor a hátam mögül kuncogást hallottam. Mikor eljutott a tudatomig mit is láttak, az arcom színe vetekedett egy érett paradicsom színével. 

Sergio szemszöge:
-Ramos! Kelj már fel!- egy párna ütődését éreztem az arcomon. Morogtam egyet, majd átfordultam  másik oldalamra, figyelmen kívül hagyva Casillas barátom keltegetését. 
-Na jó idefigyelj te alvó nőfaló! Most azonnal kivonszolod a segged az ágyból vagy esküszöm neked, hogy megmondom a Mesternek, hogy tegnap piáltál!- erre egy apró fintor keletkezett arcomon. Morogva felültem az ágyon, majd lassan felálltam, kinyújtóztattam végtagjaimat, és a fürdő felé vettem az irányt. Mikor az ajtóba értem, még vállam fölött gúnyosan visszaszóltam.
-Áruló! De ha tudni akarod drága Iker nekem is van a tarsolyomban ellened jó pár titok!- nem vártam meg válaszát, hanem a fürdőbe érve levetkőztem, majd a kabinban hideg vizet engedve magamra próbáltam teljesen felébredni. Lehunytam szemeim, és azonnal bekúszott elmémbe egy ébenfekete szempár. Eme szempár egy gyönyörű kislányhoz tartozott, aki első perctől kezdve felkeltette az érdeklődésemet. De nem tehettem azt meg, mit első perctől kezdve diktált egy lentebbi régió. Túlságosan is kislány. Nem akarok egy kislánnyal viszonyba keveredni, mert abból csak az lenne, hogy én eltöltök vele egy forró estét, majd másnap mikor ki akarom dobni, sírva fog nekem rimánkodni, majd hívja az apját, aki beköp a sajtónak, amiből botrány lesz, én meg megint szívhatok, mint a torkos borz. Bármennyire is ki akartam űzni a fejemből Őt, annál nagyobb helyet foglalt el az elmémben. Felrémlett előttem a tegnap esti kis sétánk, és apró mosolyra húzódott a szám. Látszott rajta, hogy maga sem hiszi el, hogy ez vele történik, de ezt figyelmen kívül hagyva felhőtlenül szórakozott velünk. Leginkább Iker volt az akivel szívesen, és többször is beszélgetésbe kezdett. Talán akkor lepődtem meg legjobban, mikor a fociról kezdtek el beszélgetni, én meg csak hallgattam, hogy milyen élvezettel beszél a sportról. Megráztam a fejem, majd egy törülközőt a derekamra tekerve kisétáltam a szobába, és magamra kaptam egy térdgatyát, és egy rövidujjut. Iker után indultam a hallba, ahol a csapat gyülekezett, hogy együtt megreggelizzünk, majd egy laza felkészítő-edzés következik. Gondolataimba merülve tettem meg az utat az étkezőig. Ismét csak ő járt a fejembe. Ekkor nekiütköztem az előttem haladónak. Történetesen Marcelo volt az, akit (mint mindenki mást, rajtam kívül) rázott az elfojtott nevetés. Nem értettem min mulatnak ennyire jól. De megértettem. Marcelo barátom az étterem bejárata felé bökött. Azt hittem, hogy ott, és akkor elveszítem a fejem, és nem foglalkozva a következményekkel magamévá teszem Ravennát. Merthogy Ő állt ott egy igen rövid farmer ruhában, miközben az asztalt törölgette, és formás fenekét enyhén ringatta jobbra-balra. Nem részletezném milyen képek kezdtek leperegni a szemem előtt.

Ravenna szemszöge: 
Lassan megfordultam, és az érzékeim nem csaltak. Ott állt előttem a Real Madrid minden játékosa, és jót kuncogott azon, hogy én a chilit megszégyenítve vörösödök. Mindenki pillantását el tudtam kapni, még mielőtt besétáltak volna mellettem, kivéve egy valakiét. Sergio, mikor elment mellettem elfordította a fejét, és megszaporázta lépteit. Ezt meg mi lelte? Tudtommal nem csináltam vele semmi rosszat, de nemcsak, hogy elfordult, még csak egy szóra sem méltatott. Bunkó! Kifújtam az eddig bent tartott levegőt, és odasétáltam a csendben szemlélő barátnőimhez. Láttam Vivin, hogy alig bírj visszatartani a kitörni készülő kacagását. Csak megforgattam a szemem, majd odasétáltam a fiúk asztalához. 
-Drága Ravenna, mond csak neked nem mondták még, hogy ilyen sexy kis szoknyácskához magassarkú illik?- mutatott le Cris a lábamon viselt tornacsukára. Egy mélyet sóhajtottam, majd figyelmen kívül hagyva a minőségjelzőt válaszoltam kérdésére.
-Először is szólítsatok Nani-nak. Azt jobban szeretem. Másodszor. Ronaldo drága, netán buzi vagy, hogy ennyire tudod mi mihez illik?- egy gúnyos pillantással jutalmaztam a portugált, aki ismét mély önsajnálatba süllyedt, és eljátszotta a sértődött kisfiút.
-Na jó! Most hogy a reggeli kis közjátékon is túl vagyunk- Cris itt nagyot horkantott- soroljátok el nekem mit kértek reggelire.- előkaptam az övemhez kötözött jegyzetfüzetet, majd figyelmesen végighallgattam a rendelést. Mikor végeztek leadtam a listát a konyhának, és mentem vissza a lányokhoz előkészíteni az étkezőt. 
-Nani!- hátrafordultam, és Iker integettet mosolyogva az asztaluktól. Letettem a kezemben lévő törlőrongyot, majd odasétáltam a fiúkhoz.
-Mesélj mit szeretnél Iker drága?- meglepetésemre Mourinho válaszolt helyette.
-Azt mondtad tegnap, hogy az ország fővárosa két részből áll, és tegnap megnéztétek Pestet a srácokkal, én pedig rákerestem a neten, és gondoltam megmutathatnád nekünk Budát a vacsora után?
-Ohh. Hát végül is miért ne? Este úgy sem én vagyok beosztva, szívesen körbevezetlek titeket.- mosolyogva bólintottam egyet. Úgy tűnik ismét mozgalmas este elé nézek. Visszamentem a lányokhoz, mikor meghallottam a pulton csörögni a telefonom. Odaszaladtam, de csak egy SMS-em érkezett.

Szeva csajszi!

Igaz nem felejtetted el, hogy ma este meccs a budai csapat ellen?!  

Úgy is tudom, hogy elfelejtetted :P

Mindenesetre nagyon számítunk rád!

Rabszolgád: Szabi baba :)

              

Ez a srác teljesen hülye. Mindig azt mondja, hogy Ő az Én szex-rabszolgám. Teszem hozzá semmilyen kapcsolat nem volt köztünk, csak mióta ismer azóta fel akar szedni. Még egyszer visszanéztem az üzenetet, de megakadt valamin a szemem. Ó, hogy az a jó édes... Pont ma este van a meccs. Francba. Nem mondhatom le  városnézést, de a meccset sem hagyhatom ki! A csapatot sosem hagyjuk cserben. Muszáj áttennünk holnapra nézelődést, feltéve, ha egy ilyen meccs után egyáltalán fel bírok kelni az ágyból. Egy hatalmas fáradt óhaj szakadt fel a mellkasomból. Viki érdeklődve nézett rám. Én csak megráztam a fejem, majd lassan a reggeliző focisták felé sétáltam.

Viki szemszöge:
Láttam Nani-n, hogy valami nagyon bántja. Megfogtam telefonját, és megnyitottam az előbb érkezett SMS-t. Szóval ma meccse van. Itt  nagy lehetőség. A városnézést biztosan le fogja mondani, mert a barátait nem fogja cserben hagyni. Látniuk kell mit tud ez a lány!

Ravenna szemszöge:
-Jó étvágyat srácok!- köszöntem nekik kissé letörten, majd leültem az egyik szabad székre Cris mellé.
-Hé, valami gáz van kislány?- Cris kissé aggódva kérdezett, amit nem is tudtam hova tenni, így inkább csak loptam egy cikk barackot a tányérjáról, mire felháborodottan csapott a kezemre. Megrántottam a vállam, majd lehajtottam a fejem.
-Figyu srácok ma nem tudunk elmenni várost nézni, mert nekem... mert nekem...más dolgom van.- egyszerűen nem tudok hazudni. Főleg nem olyanok szemébe, akiket tisztelek.
-De mégis milyen nagy dolog lehet az, ha emiatt lekoptatod a világ legsexy-sebb focistáját- itt a tömeg egy apró morajlást hallatott- akarom mondani focistáit.- nézett rám csábosan Cris. Megforgattam  szemeimet. Nem igaz, hogy ez a asrác amennyire kedves, és őszinte, annyira egoista is.
-Hagyjátok srácok biztosan meg van rá az ok, és ha nem akarja velünk megosztani, akkor nyilván nem ránk tartozik.- mondta Mourinho halál nyugodtan, majd egy apró mosolyt megengedett felém. Komolyan rám a kőszívű edző két nap alatt többet mosolygott, mint eddig egész életében. Ahogy pedig a srácokkal bánik, egy igazi apukára vall. Hálásan rámosolyogtam, majd intve egyet a falatozó társaságnak, eltettem a mobilom, és beálltam dolgozni a recepcióra.

Az órák fénysebességgel repültek, én pedig csak a meccsre tudtam gondolni. Különböző taktikák, és cselek fogalmazódtak meg a fejemben. Éreztem, hogy ez az este más lesz, mint a többi. Mikor az óra este hetet ütött, összekaptam a cuccom, majd kilépve megcsapott az eső szaga. Remek tiszta sár leszek, mire vége a meccsnek. Futva tettem meg az utat, a rég elhagyatott, és lepukkant stadionig. Köztudottan itt rendezik a város legjobb meccseit, és én játszok itt majdnem minden este a "csapatommal". Mikor az öltözőnkhöz értem, már hallottam bentről a fiuk örömittas kiáltásait. Biztosak voltak a győzelemben, én pedig hittem bennük, és nekik. Mikor benyitottam egy csapatnyi alsógatyás srác vigyorgott rám. Vissza vigyorogtam, majd ledobtam magam Szabi mellé, aki egy puszit nyomott a buksimra, majd felkapkodta magára a stoplisát, és kiment nyújtani a folyosóra. Nem zavartattam magam a srácok miatt, hiszen már láttak fehérneműnél kevesebb ruhában is. Nem kell rosszra gondolni. Még a kezdetek kezdetén megszokásból benyitottak az egyetlen fürdőbe. Én nevettem zavart arcukon, ők meg hebegve-habogva, mint  szende szüzek kisomfordáltak az ajtón. Magamra kaptam z ilyenkor szokásos szerelésemet, ami egy neon zöld bikiniből állt. Felvettem hozzá  fehér stoplisomat, majd kirobogtam az ajtón. A fiúk is nemsokára követtek engem, majd egy gyors csapat megbeszélés után kiléptünk a vizes, és sáros gyepre. Az ellenfél már várt minket.

Viki szemszöge:
Hetet ütött az óra. Pontosan fél óra múlva Ravenna pályára fog lépni. Muszáj valahogyan elvinni oda Mourinho-ékat. Ez lenne a nagy lehetősége, én pedig nem hagyom, hogy csak úgy átlépjen rajta.
-Elnézést uraim, hogy zavarom önöket, de feltétlenül velem kell, hogy jöjjenek!- intéztem szavaim,  vacsorázó csapat felé. A főmufti csodálkozva nézett rám.
-A nevem Viktória, és szeretnék maguknak, de legfőképp önnek- itt Mourinho-ra néztem- mutatni valamit, ami szerintem mindannyiuk ízlését el fogja nyerni.- még mindig nem mozdul senki.- Ravennával kapcsolatos.- erre mindenki felkapta a fejét. Hoppá a kicsi lány nagyobb hatást gyakorolt a focistákra, mint én azt gondoltam.
-Rendben mennyünk.- a csapat is egy emberként állt fel, majd várakozóan rám pillantottak, én pedig a kinti világ felé böktem a fejemmel. Vették a lapot, mert pillanatokon belül öt kocsiba betömörülve navigáltam az edzőt. Értetlenkedő pillantásokkal szálltak ki a lepukkant stadion előtt, amiből már szurkolók zaja hallatszott ki.

Mourinho szemszöge:
Besétáltunk a stadionba, és szemünk, szánk tátva maradt. A srácoknak szerintem első sorban attól, hogy Ravennán csak egy short, és egy bikini felső volt, nekem pedig attól, amit a pályán művelt. Vele szemben ott volt mind a három védő, de Ő nem lepasszolta, hanem művészi cselekkel leszerelte őket, majd akár egy rakéta úgy száguldozott az ellenfél kapuja felé. A 16-os vonalánál lefékezett, majd jobb lábával belebikázott a labdába. A labda mértani pontossággal érkezett a jobb felső sarokba. A kapus meg csak pislogott nagyokat. Hát én is ezt tenném, ha ez a lövés nekem szólt volna. Megbabonázva néztem, ahogy a labdával bánik, akár a legnagyobb kinccsel az életében. Magamra emlékeztetett. Egykoron még én is ilyen szemekkel figyeltem a labdát, mikor az hozzám került. A meccs már ment egy jó ideje, mikor Viktória megszólított.
-Látom magán mennyire el van alélva attól, amit lát. Ravenna különleges tehetség.- erre a mondatra felkaptam a fejem. Persze, mindenki ezt mondja, aztán kiderül, hogy ugyanolyan, mint a többi.
-Miből gondolod, hogy különleges?- néztem rá kíváncsian.
-Ugyan uram! Nézzen a pályára egy lány, és 21 fiú. De az az egyetlen lány z elmúlt 60 percben 7 gólt rúgott. Annyiszor fellökték, kigáncsolták már, mégsem hátrált meg, hanem még nagyobb erőbedobással küzd. Tiszteletet lát minden pályán lévő játékos szemében, ha ő rá néznek. Nézze azokat a mesteri mozdulatokat. Senkitől sem látott még ilyet igaz? Ő nem másol, hanem tervez, és alkot. Gondolja csak végig. A Real-nak segítség kell. Egy titkos fegyver, mely mindenkit lesöpör az ellenfelek közül. Gondolkozzon rajta. Kérem.- azzal elsétált mellőlem, ki a stadionból, és onnan ki tudja hova. Elgondolkoztam azon, amit mondott. Tényleg kellene már egy kis vérfrissítés, és a nagykutyák is rágják a fülem, mert 2002 óta nem nyert a királyi gárda BL-t. De akármennyire is szeretném őt betenni a csapatba, de nem tehetem. Ő nem hivatalos játékos, ráadás képen lány. Nem sokáig bírná az iramot a folyamatos edzések mellett. Gondolkodásomból a szurkolók zúgolódása térített ki. A pályára kaptam a tekintetem. Ravenna lefutotta az összes védőt, majd a kapus által küldött labdáért felrugaszkodott a levegőbe. A fenébe is mi a jó francot csinál?! H rosszul lő, vagy h rosszul érkezik eltörheti valamiét! De ismét csak a csodálat jutott nekem. Az ollózástól csöppet eltérő mozdulattal jobb lábával megküldte  labdát  rémült kapus felé. A játékszer a háló közepén landolt, szó szerint kikerülte a kapust, a labda útja azonban itt még nem ért véget. Akár egy tűzgolyó, úgy szakította ki a hálót. Nem hiszek a szememnek! Egyetlen rúgásával átszakítja a hálót, precíz, gyors, cseles, és mindenek előtt látom az imádatot a szemében, mikor a játékszerre néz. Döntöttem. Szükségem van, szükségünk van erre a lányra. A Real Madridnak van rád szüksége Ravenna...

"mez":