5. fejezet

sziasztok!

na ebben  fejezetben egy új szemszög is feltűnik és elindul

a cselekmény :)

a másik blogra nem sokára felkerül  fejezet :)

a pipákat, és kommenteket megköszönöm :)

puszi: OMG

 Találkozások

 

Oceana- Endless Summer

Ott állt előttem hús, vér valójában Iker Cassilas. Félszeg mosollyal várta válaszomat eléggé rossz angol köszöntésére. De egyszerűen nem jött ki hang  torkomon. Nem vagyok egy ilyen "hameglátokegysztártmegőrülök" típus, de rá felnézek. Továbbra is szótlanul álltam, míg végül rászántam magam a beszédre.

-Jó napot! Köszöntöm önt a Royal Hotel-ben.- szerényen én is rámosolyogtam. Vártam pár másodpercet míg elkezdi mondani a "vendégek rövid beszédét", de továbbra is állt ott, és bal kezével zavartan vakarta tarkóját. Ekkor végre én is észbe kaptam. Szegénykém a köszönésen kívül nem tud egy kukkot sem angolul. Most 2 lehetőségem van. Vagy szivatom tovább azzal, hogy angolon kívül nem beszélek semmilyen idegen nyelvet, és továbbra is eszelősen vigyorgok rá, vagy... Hát a második lehetőség hozzám képest túl jó szívű, de őt nem fogom kikészíteni.

-Nyugodtan beszélhetsz spanyolul is. Megértem.- vigyorom még jobban kiszélesedett, mikor megláttam megkönnyebbült arcát.

-Uhh. Köszi!- bal kezét leengedte maga mellé, majd beszélni kezdett-Na, most már teljes mértékben megértjük egymást, úgyhogy szeretném elkérni azokat a kulcsokat, amik egy bizonyos José Manuel névre lettek lefoglalva.-Odhjoltam a géphez, majd beírtam a keresőbe a nevet, és rögtön 12 db 2 ágyas szobát dobott ki. Vajon minek neki ennyi szoba?

-Meg is van. A legfelső emeleten található mind a 12 szoba.- odanyújtottam neki a kulcsokat. Már éppen indult volna, de én persze nem bírtam befogni azt a nagy számat.

-Öhm, bocsi. Lehetne egy kérdésem?- mosolyogva bólintott- Lehet, hogy ez egy kicsit tolakodó lesz, de minek neked ennyi szoba? Mármint én csak egy kisebb csoportról tudok.- kissé zavarban éreztem magam tudatlanságom miatt. Iker felnevetett, majd fejével a bejárat felé intett, ahol minimum 20 embert láttam. A felismerés akkora taslit adott, hogy majdnem lefejeltem pultot (persze csak képletesen). Komolyan hogy lehetek ennyire figyelmetlen? Iker Cassilas, inkognitó, több mint 20 ember, és a José névfoglalás nekem totálisan nem esett le. Igaza van a főnökömnek. Ki kéne aludnom magam. Iker látta rajtam a felismerést, é most már ő vigyorgott szemtelenül a képembe. Ekkor kinyílt az üvegajtó, és beléptek rajta a világszerte ismert focisták...

Sergio szemszöge:

A 2012-es EB-t sikeresen megnyertük, és még "meccs embere" is voltam. A legboldogabb lehetnék, hiszen a kétszeres EB, és a 2010-es VB győztes spanyol válogatott csapat állandó tagja voltam, és a Real Madrid-nál is biztos helyem van. Mégis... van egy valami, valaki aki rányomta a bélyeget erre a csodálatos érzésre.

Pár nappal a döntő megnyerése után Lara gondterhelt arccal állított be hozzám. Barna szemei könnyektől csillogtak, bennem pedig felgyulladt az a bizonyos vészjelző piros fény. Elmondta, hogy míg én kint voltam az EB-n, addig ő megismerkedett egy férfival z egyik moto GP-s közvetítésén. Mindezt lesajnáló szemeivel koronázta meg. Utáltam, ha sajnálnak, vagy szánalommal néznek rám. Végül kisétált a házamból egy rövid búcsúcsók után, és az életemből is. Szerettem őt, és ezt ő is nagyon jól tudta, de mégis megcsalt a hátam mögött, majd a szemembe mondja, hogy van nálam jobb is a világon. Ezért nem szeretem az érzéseimet kimutatni a másik nem felé. Persze ez alól kivétel családom női tagjai. Ők segítettek abban, hogy túltegyem magam az újabb pofára esésen, de sikerült. Bár még fáj, hiszen másfél év nem múlik el nyomtalanul, de visszatértem a régi formámba.

Nemsokára kezdődik a 2012/13-as BL szezon. Évek óta nem sikerült megnyerni a Bajnokok Ligáját. A napokban újra összeállt  királyi gárda minden tagja, és elindultunk a szokásos kis csapatépítő 5 napos lazításra. Ezúttal Magyarország volt  cél. Egyedül csak az egyik segédedző tud valamit is erről az országról. Repülőre szálltunk, majd a 3 órás út után Budapesten szálltunk le. Igazán szép város, egy kicsit hasonlít is Párizsra. A busz egy pesti hotelhoz szállított minket. Iker bement, hogy elkérje a szoba kulcsokat. Tény, hogy Mourinho nem a legjobb embert választotta. Szegény Cassilas csak pár szót makog angolul. Mi kint addig kiszedtük a cuccainkat, majd mikor megláttuk Iker kezében  kulcsokat, szó szerint berobbantunk az elegáns hotelbe. Csodálkoztam, hogy ahhoz képest, hogy milyen kicsi ország, ez eléggé színvonalas hely. A fiúk odatolongtak a recepciós pulthoz.

-Olala! Ha tudtam volna, hogy ilyen gyönyörű hölgyek vannak Magyarországban, akkor hamarabb jöttem volna.- na Cris hódító hadjáratba kezdett. Megint. Mosolyogva forgattam meg a szemem, majd én is megnéztem ki a portugál macsó új ágymelegítője. Elakadt a lélegzetem, mikor azok a fekete szemek kíváncsian rám irányultak... 

Ravenna szemszöge:

Nem bírtam tekintetemet elvonni azoktól a csodálatos mogyoró barna szemektől. Élőben még jobban néz ki, mint a photo shop-os képeken. A furcsa csend térített vissza a való világba. Rápillantottam az arcomba lihegő Ronaldora.

-Igazad van, bárcsak hamarabb jöttél volna.- csábosan hajoltam közelebb hozzá, figyelmen kívül hagyva a meglepődött focisták jelenlétét.

-Ugyan drágaságom, egy szavadba kerül, és elintézem, hogy ez az este csak a miénk legyen.- vigyorogva simított végig államtól a kulcs csontomig.

-Bárcsak hamarabb jöttél volna, mert akkor ezt elkerülgetted volna.- azzal a pulton lévő vizes pohár tartalmát az arcába locsolta. A körülöttünk lévők felnevettek Cristiano meg csak hápogott ott magának.

-Mégis, hogy képzeled ezt?- tekintete villámokat szórt, de én nem akartam abba hagyni. Mégis mi joga van ahhoz hogy simogasson?!

-Hát ha fejedben annyi ész lenne, mint amekkora az egód, akkor Eistein utódja lehetnél. Tudod drága Ronaldo ehhez a művelethez kell egy vízzel teli pohár, egy sexy portás csaj, és egy tahó focista, aki nem tudja mi a nőkkel szembeni tisztelet.- elégedett mosollyal néztem, ahogy a csatár feje egyre vörösebb lesz, míg a többiek körülöttünk "hu-hu"-ztak. 

-Na ezt megkaptad barátom.- Marcelo vigyorogva veregette hátba csapattársát. A tekintetem elkalandozott ismét más irányba. Ismét annál a kissé borostás nevető arcnál kötött ki. Nekem mondjuk jobban tetszik így rövid hajjal, bár megbarátkozhatna a borotvával.

-Figyelj csak Ravenna.- Iker még mindig könnyeit törölgette, mikor hozzám szólt.- Kellene egy kis segítség a tájékozódásban, úgyhogy felkísérnél minket a szobákhoz?- olyan kedvesen kérdezte, hogy nem tudtam rá nemet mondani. Eközben belépett az ajtón a "Number one" edző.

-Mégis mi ez a nagy mulatság?-kérdezte Ikertől (aki elfogadható állapotban volt), miközben a még mindig hangosan nevető társaság felé intett. 

-Semmi Mester, csak ez a kis hölgy itt, rendesen helyre tette Crist.-Mourinho rám nézett, én pedig zavaromban lesütöttem a szemeimet. Nem minden nap találkozik az ember ilyen fontos emberekkel. 

-Ohh, valóban? Hát végre valaki megtette.-felemeltem a fejem, mjd rám mosolygott- Na jól van visongó kislányok elég legyen most már!- intézte szavait a bolond társasághoz.-Vigyük fel a holminkat az emeletre, ahol elmondom mi lesz a menetrend a következő napokban.- mindenki elhallgatott tiszteletet parancsoló hangjától, és felkapták bőröndjeiket, majd újra Iker felé fordult.- Kéne keresnünk valakit, aki segít nekünk tájékozódni míg itt vagyunk.- erre felkptam a fejemet.

-Én már találtam is valakit.- mondta Iker büszkén, majd fejével felém intett.

-Remek. Nos akkor induljunk!- mosolya nem akart az arcáról leolvadni. Ezt nem hiszem el! Iker mibe kevertél?