7. fejezet

sziasztok! :)

 itt egy új fejezet, amihez szeretnék megkérni minden olvasómat, hogy vegye figyelembe a következő kérésemet:

az eddigi fejezetekhez volt, van, és remélem lesz is egy folyamatos kommentelőm (Vii), akinek köszönöm, DE! szerencsére  látogatók száma is folyamatosan nő, és a rendszeres olvasóké is, ezért szeretnék egy alkut ajánlani! akinek van kedve az hagy egy kommentárt, és ha összegyűlik 3, akkor jön a következő fejezet!

ne vegyétek rossz néven, csak így jobb érzésem van, h nem csak az olvasásra, hanem a kommentelésre is szántok időt, és a fejezet alatti megjegyzés számláló is jobban mutatna :)

Csökönyös vénember!

  

Nicole Scherzinger - Try With Me

Mourinho szemszöge:

Ne vártam meg míg véget ér az ünneplés a pályán, hanem megkocogtatva Iker vállát jeleztem neki, hogy szedje össze a még mindig tátott szájjal bámuló csapatot, és kövessenek. Fogalmam sincs hogyan fogom meggyőzni a fejeseket, de sokan mondták már nekem, ha én egyszer valamit a fejembe veszek, azt véghez is viszem, bármilyen áron! Gondolataimba merülve beszálltam a bérelt kocsiba, és megvártam, míg Ikerék is feleszmélnek és beülnek, majd gázt adva a szállodához száguldoztam. Nem szokásom ilyen stílusba vezetni, de most nem volt időm végigaraszolni Pest utcáin. Kipattantam a kocsiból, majd a recepciós sráctól elkértem a kulcsokat, és magam után intettem az értetlenül álló játékosaimat. 

Hatalmasat csapódott mögöttem a szobám ajtaja, ahová betereltem mindenkit. Idegesen kezdtem fel-alá járkálni a szobába, végül Alonso  fogta meg a vállam, és kérdőn rám nézett. Egy hatalmasat sóhajtottam, majd belekezdtem a mondani valómba.

-Úgy vélem a csapatból senkinek sincs gondja a látásával, így szerintem mindenki láthatta, hogy Ravenna mit művelt a pályán.- mindenki egy aprót bólintott, majd várták, hogy folytassam- A szabályok szerint augusztus végéig még lehet játékosokat leigazoltatni, és a Real-ban még van egy üres hely, amit nem tudtunk betölteni, mert nem volt megfelelő játékos. Mostanáig- erre a mindenki felkapta a fejét, de elsőként Ronaldo reagált.  

-Ugye most ezzel nem azt akarja mondani, hogy tegyük be Ravennát a keretbe, akinek ha nem vette volna észre két, sacra 75 B-s melle van, derékig érő fekete haja, és irtó jó segge, tehát NŐ!- állt elém villámló szemekkel. Nocsak milyen jól megfigyelte. Ha még 2 napot maradunk tuti az ágyban köt ki. 

-De igen észrevettem,és tudom jól, hogy nő! De mint mindannyian láthattátok, azon a pályán is 21, 1 arányban a fiuk voltak többségben, és láttam az arcotokon, hogy elvoltatok képedve, hogy milyen a játéka!- egyikőjük sem szólalt meg. Ez már győzelem.

-Na mi van, megnémultatok? Sejtettem. Ti is jól tudjátok, hogy elkel egy kis segítség a csapatnak, mind a Barca ellen, mind a BL-ben, ezért úgy gondolom Ravenna tökéletes frissítés lenne.

-De Mester, még mindig fenn áll az a probléma, amit Cris említett, miszerint nő, és mit keresne egy férfi keretben. Lássa be, hogy nem bírná ki azt a terhet, amit mi már évek óta gyakorolunk.

-Igaza van Ikernek.- szólalt fel most Ramos- Gondoljon bele mit csinálna, ha a kimerültségtől összeesik edzés közben, 2-3 naponta meccsek, aztán ott a sajtó is, a futball szövetség, és nem utolsó sorban a többi csapat, akik sértésnek fogják venni azt, hogy egy nő ellen kell pályára lépniük. Mit fog csinálni, ha ez miatt megbüntetik a csapatot, már ha Pérez úr egyáltalán engedi betenni a csapatba.- belátom van valami abban amit mondanak, de láttam Ravenna arcán az elszántságot, az akaraterőt foci közben, és hiszek benne, hogy megtudna ezekkel a dolgokkal küzdeni.

-Belátom, hogy részben igazatok van...- erre Cris kihúzta magát- De, ez még nem azt jelenti, hogy most azonnal nem kezd el pakolni mindenki, és hogy nem megyünk vissza Madridba, ahol igenis megfogom győzni a vezetőséget, hogy legalább egy esélyt adjanak neki, és onnantól már csak Ravennán múlik.- hátat fordítottam a felháborodott csapatnak, majd kinyitottam nekik az ajtót, jelezvén, hogy ideje távozniuk. Pufogva haladtak el mellettem, Ronaldo még a fejét is elfordította, hogy jelezze szerinte csak azért is neki van igaza. Erre elmosolyodtam, majd miután mindenki kiment, becsaptam az ajtót, és nekiálltam pakolni én is. Ha nem ismerném Ronaldot, akkor azt mondanám, hogy félelemből tilatkozik ennyire. Fél, hogy valaki letaszíthatja a "császár csatár" posztról...

Ravenna szemszöge:

Sajgó végtagokkal ébredeztem a pihe-puha ágyamban. A tegnapi meccs után csaptunk egy hatalmas bulit, ahol megünnepeltük, hogy végre sikerült legyőznünk az örök riválisokat. Megpróbáltam felülni az ágyban, de hirtelen éles fájdalom hasított a fejembe. Tény, hogy a tegnap este elfogyasztott alkoholmennyiség nem volt éppen kicsi. Remek. Most már nemcsak a lábaim sajognak a tegnapi meccstől, de még gondolkozni sem bírok a fejfájástól. Még szerencse, hogy ma csak délután kell bemennem dolgozni. Jut eszembe! Én még tartozok a királyi gárdának egy városnézéssel. Rohadt hosszú napom lesz. Ha Marcelon, meg Crisen múlik, akkor éjfélig fogjuk Budát járni. Hatalmasat sóhajtottam erre a gondolatra, majd bevánszorogtam nagy nehezen a fürdőbe, ahol egy kád forró vízben kezdtem a napot.

Már délután 3 óra múlt 5 perccel, mikor beestem a szálloda ajtaján, és rögtön főnököm szigorú tekintetével találtam szembe magam. Természetesen jól kiosztott, hogy mégis mit képzelek én magamról, hogy 5 percet kések, és én biztosan azt hiszem, hogy ide csak focistákat csábítani jár be a többi női dolgozó. Ha tudná, hogy ezzel milyen igazat mondott.

-Csáó Viki!-köszöntem oda barátnőmnek, mikor beléptem a személyzetnek fenntartott pihenőbe.

-Jó reggelt, akarom mondani napot, bajnok!- köszönt vissza nevetve. Nagyon jól esett, hogy bajnoknak nevezett. Ilyenkor biztos vagyok benne, hogy megérte az a rengeteg munka, amit belefektettem, abba, hogy egyáltalán idáig eljussak. Leültem mellé, majd a felém nyújtott bögrét elvettem, és jólesően belekortyoltam.

-Hm, mond csak, láttad ma már a srácokat?

-A te spanyol macsódra, és a csapatára gondolsz?- nézett rám szenvtelenül vigyorogva. Megforgattam a szemem, majd bólintottam egy aprót. 

-Nem, ma még nem láttam őket, vagyis de. Kora reggel, mikor kijelentkeztek.-erre a mondatára félrenyeltem a kávét, míg ő tök békésen ücsörgött tovább a fotelben. Köhögtem egy sort, és miután sikerült rendesen levegőt vennem, hangot adtam meglepődöttségnemnek.

-E-Ez most komoly?! De ez hogy... Vagyis nem mondták miért mennek hamarabb?

-De mondták. Valami olyasmit mondott Mourinho, hogy vissza kell utazniuk, mert megtalálta a következő "császár csatárt", és még időben lekel igazoltatni a csapathoz.- nézett rám sejtelmesen. Ebbe meg mi ütött?

Mourinho szemszöge:

Délelőtt 11-kor landolt a gépünk a Barajas-i repülőtéren, ahol a rengeteg újságíró rögtön elkezdett faggatózni, hogy miért jöttünk vissza hamarabb. Még szerencse, hogy ideszóltam, hogy jövünk, ezért fokozott biztonsági intézkedéseket tett a repülőtér. Miután kiértünk a terminálból, rögtön felszálltunk a csapat buszára. Csendben tettük meg az utat a stadionig, ahonnan mindenki hazament, kivétel én, mert már rám vártak a tárgyalóban. 

-Jó napot uraim!- köszöntöttem a legfőbb vezetőket, mikor beléptem a terembe.

-Nocsak, nocsak. Végre Mourinho úr is megtisztel minket jelenlétével.

-Én is örülök, hogy láthatom Pérez úr.- mosolyogtam rá kissé gúnyosan. Elfoglaltam a helyemet, majd belekezdtem a beszédembe.

-Nos uraim. Bizonyára mindannyian kíváncsiak, hogy miért rángattam önöket ide. A válasz egyszerű. Bár már ebben az ügyben egyszer összeültünk, és akkor megszületett a döntés, hogy milyen kerettel indulunk neki a Bajnokok Ligájának, de én úgy vélem, hogy még nem teljes a csapat.

-Hm, José, csak nem megfontolta azt az ajánlatomat, hogy igazoltassuk le Neymart?- nézett rám Pérez kissé elégedett vigyorral.

-Nem! Még mai napig is azon a véleményen vagyok, hogy semmi szükségünk arra a beképzelt ficsúrra. Én valaki egészen másra gondoltam.

-Mégis kire?

-Tudják uraim,  a magyarországi látogatásom során találkoztam egy rendkívüli játékossal, aki véleményem szerint tökéletes választás volna.

-És mégis ki ez a "rendkívüli" játékos?- rajzolt macskakörmöt a levegőbe.

-A neve Márton Ravenna.- mondatomra Florentinoval az élen, mindenkiből kitört a kacagás.

-Hát, José. Egy biztos. Rég nevettem ilyen jót. Méghogy egy nő a Real Madridban. Ráadásul a srácok között!- törölgette könnyeit, miközben még néhányszor megrázta a nevetés.

-Nem vicceltem!- erre mindenki elhallgatott- Láttam játszani azt a lányt, és úgy gondolom, hogy tökéletes lenne a célnak.

-Ne butáskodjon Mourinho! Ő egy nő! Ha játszani akar a Real Madridban, akkor jelentkezzen a női keretbe.

-Elhiszem, hogy mindannyiuknak furcsa az ajánlatom, de nézzék meg ezt a felvételt, és csak azután ítélkezzenek felette.- betettem a DVD lejátszóba a CD-t, és elindítva megjelent a hatalmas kijelzőn Ravenna fergeteges játéka. Végig figyeltem az arcokat, amik többnyire teljes ámulatot tükröztek. Még a nagy Péreznek is tátva maradt a szája mikor egyedül végigvezette a támadást, majd egy fergeteges gólt lőtt. Egymás után következtek a jobbnál-jobb cselek és helyzetek, és egyre jobban láttam, hogy teljesen Ravenna hatása alá kerültek. Mikor vége lett a filmnek mindenki maga elé meredve gondolkozott, majd végül Florentino szólalt meg.

-Hát most pillanatnyilag nem is tudom mit mondjak. Talán tényleg elhamarkodott volt az elutasításom. De akkor sem teheti be, ha eltekintünk attól, hogy nő. Hiszen ez egy felnőtt, elsőosztályú csapat, ahová nem tehetünk csak úgy be egy névtelen senkit.

-Ne aggódjon Pérez úr. Már ezen is gondolkoztam. Mivel még csak 20 éves ezért először betehetnénk a B keretbe, ahol megmutathatná mit tud, és ha sikerül neki túlszárnyalni mindenkit, akkor...

-Akkor beteheti Ronaldoékhoz.-sóhajtott egy hatalmasat a legfőbb vezető. Tényleg van abba valami, hogy én ha valamit a fejembe veszek azt végbe is viszem.

-DE! Azt megmondaná nekem, hogy hogyan fogja kibírni azt a rengetek esést, ütést, lökést, és a többi nyalánkságról már ne is beszéljünk!- szegezte nekem a kérdést Pérez.

-Mint a felvételen is látszik az erőnléte kifejezetten erős, de a csapatedzéseken kívül mellé kell rendelni egy személyi edzőt, akivel minden nap edz, és aki felügyeli az étrendjét, a súlyát, és aki minden apró részletet tud róla.

-És van erre embere?

-Nincs.- mondtam kissé lehangoltan. A francba, ez teljesen kiment a fejemből.

-Sejtettem. De nekem van.- megfordult a székben, majd intve egyet az ajtó előtt álló őrnek, visszafordult.- Nos hát Mourinho, akkor hagy mutassam be a Real Madrid legújabb, és legnőiesebb játékosának személyi edzőjét: Victor Lopez urat.- állt fel székéből, majd kezet fogott az éppen belépő 30-as férfit.-Lopez úr, köszönöm, hogy eljött. Had mutassam be önnek José Mourinhot, a Real Madrid vezető edzőjét.-mutatott rám. Odasétáltam, majd kezet fogtunk, és hellyel kínáltuk. 

-Mi is lesz pontosan a dolgom Pérez úr?

-Nos Victor. Az én drága jó barátom José, kitalálta, hogy egy nőt tesz be a keretbe, és mellé kellenél mint személyi edző.-vázolta fel nagy vonalakban Pérez. Victor egy pillanatra meglepődött, majd bólintott, és neki is megmutattam a felvételt, hogy tisztában legyen körülbelül ki is ez a lány.

-Hát, őszintén szólva meglepődtem,- kezdett bele Lopez- de kifejezetten jó fizikai állapotban van, és remekül játszik. Szerintem jó döntés lenne leigazoltatni.- elégedetten tekintettem Florentinora, aki megforgatta a szemét, de nem fűzött hozzá megjegyzést. 

-Tehát akkor elvállalja?- kérdeztem meg Lopeztől.

-El! Bár biztos vagyok benne, hogy igen nehéz lesz neki olyan szintre felkapaszkodni, mint a többi játékos, mármint fizikailag, de mindent megteszek, hogy sikerüljön neki.

-Remek! Akkor tehát mind egyetértünk ama igen különös, és furcsa döntésben, miszerint Mourinho javaslatára, Márton Ravenna legyen a Real Madrid új játékosa?

-Igen!-hangzott az egyhangú válasz. Tudtam, hogy sikerülni fog! Lassacskán mindenki kiszállingózott a teremből, csak én és Pérez maradtunk.

-Honnan tudtad, hogy szükségem lesz egy személyi edzőre?-szegeztem neki a kérdést.

-Drága öreg barátom. Ismerlek már mint a rossz pénzt. Tudtam jól, hogy valami őrültséggel állítasz be, ha már összehívtál mindenkit. De azt nem gondoltam volna, hogy ekkora őrültségről van szó!- nevetett fel halkan. Én is elmosolyodtam.

-Tudod, csak reménykedni merek, hogy Ravenna fogja hozni azt az áttörést amire vártunk.

-Hát barátom, ajánlom neked, hogy így legyen, mert ha nem akkor aztán nagy bajban leszel!- nézett rám fenyegetően. 

-Na jól van. Ennyit mára. Indulj vissza Magyarországra, és hozd ide azt a csoda csatárt.- veregette meg a vállam.

Ravenna szemszöge:

Kómásan sétáltam ki a szobámból. Még most sem tudom felfogni, hogy miért húztak el úgy a srácok. Tegnap egész végig ezen járt az agyam. Kicsoszogtam a konyhába, hogy feltegyek egy kávét főni. Éppen a hűtőből vettem ki a tejet, mikor megszólalt mögöttem egy ismerős férfi hang.

-Jó reggelt Ravenna! Nekem is csinálnál egy csésze kávét?

OMG!

uhhhh!!! Hát akkor dobpergést kérnék! Életem, és blog legelső DÍJA! 

Köszönöm Vii-nek a meglepit, és egyben a fejlécet is!

Amit tennem kell...

1. 11 dolgot kell írnom magamról

2. A jelölő minden kérdésére válaszolnom szükséges.

3. 11 kérdést kell feltennem a jelölteknek.

4. A díjat tovább adni három embernek és linkelni a blogjukat.

Magamról:

1. egy hétköznapi 17 éves lány vagyok

2. most fogok érettségizni, és anya rágja a fülem a továbbtanulásban :/

3. imádom a sportokat, amik közül a bokszot verseny szinten űzöm, 

ezen kívül a tánc, és a foci a nagy kedvenc :)

4. a történeteim írása közben kikapcsolódom, és elfelejtek minden zavaró tényezőt 

5. még sohasem voltam szerelmes <3

6. sokan mondják milyen idegesítő egy kisöcs, nekem viszont ő a kis hercegem :)

7. félek a kocsi vezetéstől :/

8. ezért motoron boldogítom nyiregy utcáit :)

9. imádok utazgatni

10. a kedvenc tantárgyam a töri :)

11. anyukám vett rá, hogy nyissam meg ezt a blogot :)

Vii kérdései:

1. Mi az amiért bármit megadnál?

 Huh, hát ez nehéz kérdés... talán mindent megadnék azért, hogy visszakapjam

azt az embert akit apámnak nevezhetek

2. Ki a példaképed?

 Én azt vallom, hogy minden ember magát tisztelje a legjobban!

3. Hogy állsz a valóságshow-kkal?

eléggé jól. Mármint nem látom mi értelme van ezeknek a baromságoknak, de

kifejezetten sokat nevetek rajtuk :)

4. Kávé vagy energiaital?

Energia ital!

5. Mi a kedvenc számod?

Christina Aguilera - El Beso del Final

6. Karrier vagy család?

Karrier! Anyukám mindig azt mondja, hogyha ő a családját választotta volna,

mikor ezt a kérdést felteszik neki, akkor nem tartana ott, ahol most...

7. Mi a szerencse számod?

15 ezen a napon születtem én is és az öcsikém is, a nővérem pedig 15-én

találta meg élete párját :)

8. Kedvenc fagyi?

KEDVEN?! én minden fajta fagyit megeszek :)

9. Életed legboldogabb pillanata?

Mikor kijutottam a megyei bajnokságra bokszban. :)

10. Legrosszabb tulajdonságod?

Túl nagy a szám. Akkor beszélek mindig mikor nem kéne, és van hogy 

ezekkel nagy galibát tudok okozni :)

11. Mi a mottód?

Mindig légy önmagad! Az élet túl rövid ahhoz, hogy más légy!

Kérdéseim:

1. Kedvenc író?

2. Miért/Kiért kezdtél el írni?

3. Legfelejthetetlenebb pillanat?

4. Szőke haj kék szem, vagy barna haj barna szem? Milyen a pasi ideálod?

5. Voltál már valaha szerelmes?

6. Ki volt rád a legnagyobb hatással az életedben?

7. Mit szeretsz magadban?

8. Legviccesebb story?

9. Romantikus vacsora, vagy extrém randi?

10. Példaképed?

11. Akiért bármit megtennél...

Meglepetés nekik:

Larissa, Tessa: Sweet dreams or beautiful nightmare

Wiwii: Hope Életének Története CR7

Dorcsy: Live your dreams

Meglepi :)

Sajnos ez még nem fejezet, de az is nemsokára elkészül. :)
Mint láthatjátok, hamarabb véget ért a nyaralásom, mint gondoltam :(
Na, de  lényeg, ami lényeg, szeretnék egy kis pályázatot meghirdetni :)
Szeretnélek megkérni titeket, hogy aki tud csináljon nekem egy szép fejlécet, és küldje el nekem erre az e-mail címre: bodovicsreka@gmail.com
Mindenkinek köszönöm a fáradságot, aki neki kezd, én sajnos nem tudtam csinálni :/
Puszi: OMG

Sziasztok :)

Kedves olvasóim!
Eljött az idő! :) Nem sokára felszáll a Madridba tartó repülőgép, és én túl leszek életem első repülésén :-)
Amíg távol vagyok addig is csak remélni merem, hogy érkezik még pár komment, mert annak nagyon örülnék :)
Mindenkinek kellemes időtöltést a nyárra, és gondolok minden kedves olvasómra, mikor madrid utcáin sétálgatok :P
Puszi: OMG

6. fejezet

sziasztok kedves olvasóim!

íme itt a hatodik fejezet, több mint 1280 látogatóval, és 8 rendszeres olvasóval :)

mivel nemsokára utazok, és addig nem lesz fejezet, ezért megpróbáltam, valami olyat szerkeszteni, ami megéri a várakozást, és csak remélni merem, hogy távollétem alatt nem pártoltok el tőlem :(

mindegy nem húzom tovább az időt

JÓ OLVASÁST!

a komikat, és a pipákat megköszönöm :)

Elhalasztott városnézés, legenda a láthatáron

Christina Aguilera - Dirrty

Kómásan nyitogattam szemeimet. A tegnapi nap szörnyen hosszú volt. Miután felkísértem őket a legfelső emeltre (teszem hozzá, a csapat elfoglalta mindkét liftet, ezért nekem LÉPCSŐZNÖM kellett, a 12. emeletre), kitalálták, hogy mennyünk el egy kis "ismerjük meg Pestet" gyorstalpaló körútra. Mivel Mourinho nem jött velünk, ezért mindenki úgy viselkedett, mintha életükben először láttak volna kirakatokat, meg csinos csajokat. Komolyan, néhány pillanatban nehéz volt elhinni, hogy az összes játékos 20-on feűl van, és a többségnek már gyereke van. Talán legjobban a Marcelo-Ronaldo pároson akadtam ki. Annak ellenére, hogy egy kukkot sem tudtak magyarul, végig szólongatták Pest egész nő állományát, Cris még egy 60 éves idős hölgy elé is letérdelt, és spanyolul szerelmet vallott neki, majd megkérte, hogy töltsék együtt ezt az éjszakát. Természetesen a hölgy nem értett belőle semmit, de mikor már Cris előtte térdelt és ráncos kezeit csókolgatta, úgy döntöttünk Ikerrel, hogy épp elég volt ennyi ingyen mozi a pesti lakóknak, akik elég diszkréten kezelték a focisták ittlétét. Persze volt néhány fotózkodás, és autó gramm kérés, de megúsztuk néhány sikítozó szöszivel. Rémekül éreztem magam velük, de talán Ikerrel jöttem ki a legjobban. Rengeteg közös témát találtunk, de ami a legjobban meglepte, az az volt, hogy a fociról is értelmesen tud velem beszélgetni. Körbejártuk egész Pestet, a Duna parton is sokat hülyültünk, és én fel sem bírtam fogni, hogy hogy lehetek ennyire szerencsés. Sokan azt mondják, hogy ez a focicsapat csak focizni tudó nagyravágyó bunkókból áll, akik csak a látszat kedvéért vannak jóban egymással. Ez mind baromság. A Real Madrid egy család. Egy olyan család, amit én mindig is szerettem volna. 

Elmélkedésemből, a bejárati ajtón beszűrődő beszéd rántott ki. Biztosan Vivi, meg a testvére Viki akarnak "meglepetés" ébresztésben részesíteni. Hát ez nem fog bejönni drágaságaim. Kisétáltam az apró konyhámba, majd kitöltöttem magamnak a jó erős feketémet, mely elmélkedésem közben lefőtt. Számhoz emeltem piros kockás bögrémet, majd egy nagyot kortyoltam a forró energia löketből. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és az előbb említett iker páros lépett be rajta settenkedve. Vártam még néhány percet, hátha észrevesznek, de mikor Vivien a szobám felé kezdett settenkedni, kezében egy vödör jéggel, megköszörültem a torkom. Vivi úgy megijedt, hogy magára borította a jeget, míg Viki a földön fetrengett a röhögéstől. Megértem őt nekem is nagy erőfeszítésembe került, hogy ne nevessem ki szegény elázott barátnőmet. Bár mindketten a barátnőim voltak, és mióta felköltöztem Pestre azóta rengeteg barátot szereztem, de mai napig nem bírom kiverni a fejemből Regina könnyáztatta arcát, mikor azt mondtam neki, hogy húzzon el a francba, semmi szükségem rá. Rengeteg érzelmet tükröztek a mindig csillogó égszínkék szemek, melyeket mindig is irigyeltem tőle. Nehéz volt nélküle az első pár hónao, de bebeszéltem magamnak, hogy nem lehetek hozzá olyan kegyetlen, hogy ahelyett, hogy élvezné az életét, bennem tartsa a lelket, és ápolja a ketté tört álmomat. Elszakítottam magamtól, és megfogadtam, hogy soha többé nem fogok ilyen ilyen erős szeretetet mutatni senki iránt.

-Ravenna! Ezt még nagyon megbánod!- Vivi szikrázó szemit rám meresztette, és egyre közelebb lépett hozzám. Tisztára mint valami ragadozó, aki éppen most készül becserkészni áldozatát. 

-Ugyan nővérkém. Elvégre mi akartuk jeges zuhannyal ébreszteni Ennát.- Viki még mindig halkan nevetgélt nővére "balesetén". Hiába testvérek, teljesen más emberek lettek az évek során. Vivi egy gyilkos pillantást vetett hugára, aki csak megrántotta vállát, majd egy cinkos mosolyt küldött felém, amin én jót vigyorogtam.

-Na jó. Mindegy, de ezt még kamatostul visszakapod.- fenyegetett meg mutatóujjával.-Most pedig irány öltözni, mert ma dupla juttatást kapsz, ha segítesz nekünk előkészíteni az étkezőt, mert a drága focistáid hamarabb reggeliznek valami hülye edzésterv miatt, és a nyelvtudásodra is szükség lenne.- már annál a résznél felkaptam a fejem, mikor a dupla fizuról volt szó. Minek tagadni, kell egy kis plusz pénz. Beletettem a bögrét a mosogatóba, majd a lányokat magam után intve bebattyogtam a szobámba, és kinyitottam nem éppen nagy szekrényemet. Kivettem egy egyszerű farmert, meg egy fekete pólót, és ledobtam az ágyra. Éppen indultam volna fürodni, mikor Viki megragadta a karom, majd képletes visszadobott az ágyra.  

- Te teljesen megőrültél?! Mégis hogy gondoltad azt, hogy ilyen fertelmes cuccokban fogod kísérgetni őket a városba? Ráadásul láttam hogyan néztél arra a hátvédre. Jaj, hogy is hívják? Pedig annyit emlegeted mindig. Valami Ramo, vagy Rambo, vagy Rando? A fene tudja! Nem is érdekel! Az a lényeg, hogy sexy legyél, de ne ribanc.-Vivi mellettem helyeslően bólogatott, majd húga után ő is derékig beletemetkezett a ruha "tömegbe". Morogva vágtam magam hanyatt az ágony, de még sértődötten hozzátettem.

-Egyébként meg Ramos, ha tudni akarod, és nem néztem sehogy rá!- felhúztam az orrom, majd vártam milyen ítélet ruhát raknak ki nekem. Mindketten figyelmen kívül hagyták előbbi felszólalásomat, és egyszerre bújtak ki  a szekrényemből, arcikon egy diadalittas mosollyal. Na már most rosszul kezdődik. 

-Vonszold be a formás kis popsidat a fürdőbe, mosakodj meg gyorsan, és vedd fel azokat amit kiteszünk az ágyra.- már nem volt időm megnézni milyen cuccot fognak rám erőltetni, mert Viki nagy lendülettel felrántott kényelmes fekhelyemről, majd belökött a fürdőbe. Gyorsan rendbe szedtem magam. Nem hittem a szememnek. Ezek teljesen lököttek! Nem valami divatbemutatóra megyek, csak bemegyek dolgozni az utálatos munkahelyemre, ami a focisták megérkezése után, már nem is annyira elviselhetetlen hely. Nem akartam a lányokkal veszekedni, ezért magamba morgolódva felkaptam a ruhákat, megcsináltam a hajam, majd kirobogtam a bejárati ajtón, és sürgetően pillantottam órámra. Sietősen beszálltunk Vivi kocsijába, aki padlógázzal hajtott végig Pest utcáin. Reggel fél 7 lévén nem sokan közlekednek még sokan kocsival, de a járdákon már lehet látni a gyalogosok rohanó életét. Mosolyogva szemlétem az utat  a szállodáig. Nehéz volt ide beilleszkedni, de végül sikerült, és biztosnak érzem az életemet. Nem teljes, de legalább biztos. Kerék csikorgatva parkolt le Vivien. Komolyan ez a lány egy kocsi gyilkos! Eddig az összes autója tönkrement. Persze ő ráfogja gyártókra. Hát hogyne. Végül is könnyebb letagadni valamit, mint beismerni. Berontottunk a főbejáraton, majd gyors léptekkel megindultunk az étterem részlege felé. A konyhába érve már mindenki sürgött, forgott, és isteni illatok lengtek a levegőben, nekem pedig a gyomrom hangosan tudtomra adta, hogy reggelizni sem ártana. Elvetettem ezt az ötletet, hiszen nemsokára 7 óra, és a fiuk mindjárt itt lesznek reggelizni. Úgy ahogy voltunk az ebédlőbe robogtunk, és elkezdtük leszedni a székeket, letörölgetni az asztalokat, napi ajánlatot kiírni, és a kész kajákat kihordani. Viki kapcsolt egy kis zenét, mondván, így jobban fog menni a munka. Nos, ez az elmélet nem igazán jött be, mert amint meghallottuk Rihanna bódítóan jó hangját inkább bohóckodtunk, mintsem takarítottunk. Éppen dúdolgatva, és fenék rázva törölgettem az egyik asztalt, mikor a hátam mögül kuncogást hallottam. Mikor eljutott a tudatomig mit is láttak, az arcom színe vetekedett egy érett paradicsom színével. 

Sergio szemszöge:
-Ramos! Kelj már fel!- egy párna ütődését éreztem az arcomon. Morogtam egyet, majd átfordultam  másik oldalamra, figyelmen kívül hagyva Casillas barátom keltegetését. 
-Na jó idefigyelj te alvó nőfaló! Most azonnal kivonszolod a segged az ágyból vagy esküszöm neked, hogy megmondom a Mesternek, hogy tegnap piáltál!- erre egy apró fintor keletkezett arcomon. Morogva felültem az ágyon, majd lassan felálltam, kinyújtóztattam végtagjaimat, és a fürdő felé vettem az irányt. Mikor az ajtóba értem, még vállam fölött gúnyosan visszaszóltam.
-Áruló! De ha tudni akarod drága Iker nekem is van a tarsolyomban ellened jó pár titok!- nem vártam meg válaszát, hanem a fürdőbe érve levetkőztem, majd a kabinban hideg vizet engedve magamra próbáltam teljesen felébredni. Lehunytam szemeim, és azonnal bekúszott elmémbe egy ébenfekete szempár. Eme szempár egy gyönyörű kislányhoz tartozott, aki első perctől kezdve felkeltette az érdeklődésemet. De nem tehettem azt meg, mit első perctől kezdve diktált egy lentebbi régió. Túlságosan is kislány. Nem akarok egy kislánnyal viszonyba keveredni, mert abból csak az lenne, hogy én eltöltök vele egy forró estét, majd másnap mikor ki akarom dobni, sírva fog nekem rimánkodni, majd hívja az apját, aki beköp a sajtónak, amiből botrány lesz, én meg megint szívhatok, mint a torkos borz. Bármennyire is ki akartam űzni a fejemből Őt, annál nagyobb helyet foglalt el az elmémben. Felrémlett előttem a tegnap esti kis sétánk, és apró mosolyra húzódott a szám. Látszott rajta, hogy maga sem hiszi el, hogy ez vele történik, de ezt figyelmen kívül hagyva felhőtlenül szórakozott velünk. Leginkább Iker volt az akivel szívesen, és többször is beszélgetésbe kezdett. Talán akkor lepődtem meg legjobban, mikor a fociról kezdtek el beszélgetni, én meg csak hallgattam, hogy milyen élvezettel beszél a sportról. Megráztam a fejem, majd egy törülközőt a derekamra tekerve kisétáltam a szobába, és magamra kaptam egy térdgatyát, és egy rövidujjut. Iker után indultam a hallba, ahol a csapat gyülekezett, hogy együtt megreggelizzünk, majd egy laza felkészítő-edzés következik. Gondolataimba merülve tettem meg az utat az étkezőig. Ismét csak ő járt a fejembe. Ekkor nekiütköztem az előttem haladónak. Történetesen Marcelo volt az, akit (mint mindenki mást, rajtam kívül) rázott az elfojtott nevetés. Nem értettem min mulatnak ennyire jól. De megértettem. Marcelo barátom az étterem bejárata felé bökött. Azt hittem, hogy ott, és akkor elveszítem a fejem, és nem foglalkozva a következményekkel magamévá teszem Ravennát. Merthogy Ő állt ott egy igen rövid farmer ruhában, miközben az asztalt törölgette, és formás fenekét enyhén ringatta jobbra-balra. Nem részletezném milyen képek kezdtek leperegni a szemem előtt.

Ravenna szemszöge: 
Lassan megfordultam, és az érzékeim nem csaltak. Ott állt előttem a Real Madrid minden játékosa, és jót kuncogott azon, hogy én a chilit megszégyenítve vörösödök. Mindenki pillantását el tudtam kapni, még mielőtt besétáltak volna mellettem, kivéve egy valakiét. Sergio, mikor elment mellettem elfordította a fejét, és megszaporázta lépteit. Ezt meg mi lelte? Tudtommal nem csináltam vele semmi rosszat, de nemcsak, hogy elfordult, még csak egy szóra sem méltatott. Bunkó! Kifújtam az eddig bent tartott levegőt, és odasétáltam a csendben szemlélő barátnőimhez. Láttam Vivin, hogy alig bírj visszatartani a kitörni készülő kacagását. Csak megforgattam a szemem, majd odasétáltam a fiúk asztalához. 
-Drága Ravenna, mond csak neked nem mondták még, hogy ilyen sexy kis szoknyácskához magassarkú illik?- mutatott le Cris a lábamon viselt tornacsukára. Egy mélyet sóhajtottam, majd figyelmen kívül hagyva a minőségjelzőt válaszoltam kérdésére.
-Először is szólítsatok Nani-nak. Azt jobban szeretem. Másodszor. Ronaldo drága, netán buzi vagy, hogy ennyire tudod mi mihez illik?- egy gúnyos pillantással jutalmaztam a portugált, aki ismét mély önsajnálatba süllyedt, és eljátszotta a sértődött kisfiút.
-Na jó! Most hogy a reggeli kis közjátékon is túl vagyunk- Cris itt nagyot horkantott- soroljátok el nekem mit kértek reggelire.- előkaptam az övemhez kötözött jegyzetfüzetet, majd figyelmesen végighallgattam a rendelést. Mikor végeztek leadtam a listát a konyhának, és mentem vissza a lányokhoz előkészíteni az étkezőt. 
-Nani!- hátrafordultam, és Iker integettet mosolyogva az asztaluktól. Letettem a kezemben lévő törlőrongyot, majd odasétáltam a fiúkhoz.
-Mesélj mit szeretnél Iker drága?- meglepetésemre Mourinho válaszolt helyette.
-Azt mondtad tegnap, hogy az ország fővárosa két részből áll, és tegnap megnéztétek Pestet a srácokkal, én pedig rákerestem a neten, és gondoltam megmutathatnád nekünk Budát a vacsora után?
-Ohh. Hát végül is miért ne? Este úgy sem én vagyok beosztva, szívesen körbevezetlek titeket.- mosolyogva bólintottam egyet. Úgy tűnik ismét mozgalmas este elé nézek. Visszamentem a lányokhoz, mikor meghallottam a pulton csörögni a telefonom. Odaszaladtam, de csak egy SMS-em érkezett.

Szeva csajszi!

Igaz nem felejtetted el, hogy ma este meccs a budai csapat ellen?!  

Úgy is tudom, hogy elfelejtetted :P

Mindenesetre nagyon számítunk rád!

Rabszolgád: Szabi baba :)

              

Ez a srác teljesen hülye. Mindig azt mondja, hogy Ő az Én szex-rabszolgám. Teszem hozzá semmilyen kapcsolat nem volt köztünk, csak mióta ismer azóta fel akar szedni. Még egyszer visszanéztem az üzenetet, de megakadt valamin a szemem. Ó, hogy az a jó édes... Pont ma este van a meccs. Francba. Nem mondhatom le  városnézést, de a meccset sem hagyhatom ki! A csapatot sosem hagyjuk cserben. Muszáj áttennünk holnapra nézelődést, feltéve, ha egy ilyen meccs után egyáltalán fel bírok kelni az ágyból. Egy hatalmas fáradt óhaj szakadt fel a mellkasomból. Viki érdeklődve nézett rám. Én csak megráztam a fejem, majd lassan a reggeliző focisták felé sétáltam.

Viki szemszöge:
Láttam Nani-n, hogy valami nagyon bántja. Megfogtam telefonját, és megnyitottam az előbb érkezett SMS-t. Szóval ma meccse van. Itt  nagy lehetőség. A városnézést biztosan le fogja mondani, mert a barátait nem fogja cserben hagyni. Látniuk kell mit tud ez a lány!

Ravenna szemszöge:
-Jó étvágyat srácok!- köszöntem nekik kissé letörten, majd leültem az egyik szabad székre Cris mellé.
-Hé, valami gáz van kislány?- Cris kissé aggódva kérdezett, amit nem is tudtam hova tenni, így inkább csak loptam egy cikk barackot a tányérjáról, mire felháborodottan csapott a kezemre. Megrántottam a vállam, majd lehajtottam a fejem.
-Figyu srácok ma nem tudunk elmenni várost nézni, mert nekem... mert nekem...más dolgom van.- egyszerűen nem tudok hazudni. Főleg nem olyanok szemébe, akiket tisztelek.
-De mégis milyen nagy dolog lehet az, ha emiatt lekoptatod a világ legsexy-sebb focistáját- itt a tömeg egy apró morajlást hallatott- akarom mondani focistáit.- nézett rám csábosan Cris. Megforgattam  szemeimet. Nem igaz, hogy ez a asrác amennyire kedves, és őszinte, annyira egoista is.
-Hagyjátok srácok biztosan meg van rá az ok, és ha nem akarja velünk megosztani, akkor nyilván nem ránk tartozik.- mondta Mourinho halál nyugodtan, majd egy apró mosolyt megengedett felém. Komolyan rám a kőszívű edző két nap alatt többet mosolygott, mint eddig egész életében. Ahogy pedig a srácokkal bánik, egy igazi apukára vall. Hálásan rámosolyogtam, majd intve egyet a falatozó társaságnak, eltettem a mobilom, és beálltam dolgozni a recepcióra.

Az órák fénysebességgel repültek, én pedig csak a meccsre tudtam gondolni. Különböző taktikák, és cselek fogalmazódtak meg a fejemben. Éreztem, hogy ez az este más lesz, mint a többi. Mikor az óra este hetet ütött, összekaptam a cuccom, majd kilépve megcsapott az eső szaga. Remek tiszta sár leszek, mire vége a meccsnek. Futva tettem meg az utat, a rég elhagyatott, és lepukkant stadionig. Köztudottan itt rendezik a város legjobb meccseit, és én játszok itt majdnem minden este a "csapatommal". Mikor az öltözőnkhöz értem, már hallottam bentről a fiuk örömittas kiáltásait. Biztosak voltak a győzelemben, én pedig hittem bennük, és nekik. Mikor benyitottam egy csapatnyi alsógatyás srác vigyorgott rám. Vissza vigyorogtam, majd ledobtam magam Szabi mellé, aki egy puszit nyomott a buksimra, majd felkapkodta magára a stoplisát, és kiment nyújtani a folyosóra. Nem zavartattam magam a srácok miatt, hiszen már láttak fehérneműnél kevesebb ruhában is. Nem kell rosszra gondolni. Még a kezdetek kezdetén megszokásból benyitottak az egyetlen fürdőbe. Én nevettem zavart arcukon, ők meg hebegve-habogva, mint  szende szüzek kisomfordáltak az ajtón. Magamra kaptam z ilyenkor szokásos szerelésemet, ami egy neon zöld bikiniből állt. Felvettem hozzá  fehér stoplisomat, majd kirobogtam az ajtón. A fiúk is nemsokára követtek engem, majd egy gyors csapat megbeszélés után kiléptünk a vizes, és sáros gyepre. Az ellenfél már várt minket.

Viki szemszöge:
Hetet ütött az óra. Pontosan fél óra múlva Ravenna pályára fog lépni. Muszáj valahogyan elvinni oda Mourinho-ékat. Ez lenne a nagy lehetősége, én pedig nem hagyom, hogy csak úgy átlépjen rajta.
-Elnézést uraim, hogy zavarom önöket, de feltétlenül velem kell, hogy jöjjenek!- intéztem szavaim,  vacsorázó csapat felé. A főmufti csodálkozva nézett rám.
-A nevem Viktória, és szeretnék maguknak, de legfőképp önnek- itt Mourinho-ra néztem- mutatni valamit, ami szerintem mindannyiuk ízlését el fogja nyerni.- még mindig nem mozdul senki.- Ravennával kapcsolatos.- erre mindenki felkapta a fejét. Hoppá a kicsi lány nagyobb hatást gyakorolt a focistákra, mint én azt gondoltam.
-Rendben mennyünk.- a csapat is egy emberként állt fel, majd várakozóan rám pillantottak, én pedig a kinti világ felé böktem a fejemmel. Vették a lapot, mert pillanatokon belül öt kocsiba betömörülve navigáltam az edzőt. Értetlenkedő pillantásokkal szálltak ki a lepukkant stadion előtt, amiből már szurkolók zaja hallatszott ki.

Mourinho szemszöge:
Besétáltunk a stadionba, és szemünk, szánk tátva maradt. A srácoknak szerintem első sorban attól, hogy Ravennán csak egy short, és egy bikini felső volt, nekem pedig attól, amit a pályán művelt. Vele szemben ott volt mind a három védő, de Ő nem lepasszolta, hanem művészi cselekkel leszerelte őket, majd akár egy rakéta úgy száguldozott az ellenfél kapuja felé. A 16-os vonalánál lefékezett, majd jobb lábával belebikázott a labdába. A labda mértani pontossággal érkezett a jobb felső sarokba. A kapus meg csak pislogott nagyokat. Hát én is ezt tenném, ha ez a lövés nekem szólt volna. Megbabonázva néztem, ahogy a labdával bánik, akár a legnagyobb kinccsel az életében. Magamra emlékeztetett. Egykoron még én is ilyen szemekkel figyeltem a labdát, mikor az hozzám került. A meccs már ment egy jó ideje, mikor Viktória megszólított.
-Látom magán mennyire el van alélva attól, amit lát. Ravenna különleges tehetség.- erre a mondatra felkaptam a fejem. Persze, mindenki ezt mondja, aztán kiderül, hogy ugyanolyan, mint a többi.
-Miből gondolod, hogy különleges?- néztem rá kíváncsian.
-Ugyan uram! Nézzen a pályára egy lány, és 21 fiú. De az az egyetlen lány z elmúlt 60 percben 7 gólt rúgott. Annyiszor fellökték, kigáncsolták már, mégsem hátrált meg, hanem még nagyobb erőbedobással küzd. Tiszteletet lát minden pályán lévő játékos szemében, ha ő rá néznek. Nézze azokat a mesteri mozdulatokat. Senkitől sem látott még ilyet igaz? Ő nem másol, hanem tervez, és alkot. Gondolja csak végig. A Real-nak segítség kell. Egy titkos fegyver, mely mindenkit lesöpör az ellenfelek közül. Gondolkozzon rajta. Kérem.- azzal elsétált mellőlem, ki a stadionból, és onnan ki tudja hova. Elgondolkoztam azon, amit mondott. Tényleg kellene már egy kis vérfrissítés, és a nagykutyák is rágják a fülem, mert 2002 óta nem nyert a királyi gárda BL-t. De akármennyire is szeretném őt betenni a csapatba, de nem tehetem. Ő nem hivatalos játékos, ráadás képen lány. Nem sokáig bírná az iramot a folyamatos edzések mellett. Gondolkodásomból a szurkolók zúgolódása térített ki. A pályára kaptam a tekintetem. Ravenna lefutotta az összes védőt, majd a kapus által küldött labdáért felrugaszkodott a levegőbe. A fenébe is mi a jó francot csinál?! H rosszul lő, vagy h rosszul érkezik eltörheti valamiét! De ismét csak a csodálat jutott nekem. Az ollózástól csöppet eltérő mozdulattal jobb lábával megküldte  labdát  rémült kapus felé. A játékszer a háló közepén landolt, szó szerint kikerülte a kapust, a labda útja azonban itt még nem ért véget. Akár egy tűzgolyó, úgy szakította ki a hálót. Nem hiszek a szememnek! Egyetlen rúgásával átszakítja a hálót, precíz, gyors, cseles, és mindenek előtt látom az imádatot a szemében, mikor a játékszerre néz. Döntöttem. Szükségem van, szükségünk van erre a lányra. A Real Madridnak van rád szüksége Ravenna...

"mez":

                    

5. fejezet

sziasztok!

na ebben  fejezetben egy új szemszög is feltűnik és elindul

a cselekmény :)

a másik blogra nem sokára felkerül  fejezet :)

a pipákat, és kommenteket megköszönöm :)

puszi: OMG

 Találkozások

 

Oceana- Endless Summer

Ott állt előttem hús, vér valójában Iker Cassilas. Félszeg mosollyal várta válaszomat eléggé rossz angol köszöntésére. De egyszerűen nem jött ki hang  torkomon. Nem vagyok egy ilyen "hameglátokegysztártmegőrülök" típus, de rá felnézek. Továbbra is szótlanul álltam, míg végül rászántam magam a beszédre.

-Jó napot! Köszöntöm önt a Royal Hotel-ben.- szerényen én is rámosolyogtam. Vártam pár másodpercet míg elkezdi mondani a "vendégek rövid beszédét", de továbbra is állt ott, és bal kezével zavartan vakarta tarkóját. Ekkor végre én is észbe kaptam. Szegénykém a köszönésen kívül nem tud egy kukkot sem angolul. Most 2 lehetőségem van. Vagy szivatom tovább azzal, hogy angolon kívül nem beszélek semmilyen idegen nyelvet, és továbbra is eszelősen vigyorgok rá, vagy... Hát a második lehetőség hozzám képest túl jó szívű, de őt nem fogom kikészíteni.

-Nyugodtan beszélhetsz spanyolul is. Megértem.- vigyorom még jobban kiszélesedett, mikor megláttam megkönnyebbült arcát.

-Uhh. Köszi!- bal kezét leengedte maga mellé, majd beszélni kezdett-Na, most már teljes mértékben megértjük egymást, úgyhogy szeretném elkérni azokat a kulcsokat, amik egy bizonyos José Manuel névre lettek lefoglalva.-Odhjoltam a géphez, majd beírtam a keresőbe a nevet, és rögtön 12 db 2 ágyas szobát dobott ki. Vajon minek neki ennyi szoba?

-Meg is van. A legfelső emeleten található mind a 12 szoba.- odanyújtottam neki a kulcsokat. Már éppen indult volna, de én persze nem bírtam befogni azt a nagy számat.

-Öhm, bocsi. Lehetne egy kérdésem?- mosolyogva bólintott- Lehet, hogy ez egy kicsit tolakodó lesz, de minek neked ennyi szoba? Mármint én csak egy kisebb csoportról tudok.- kissé zavarban éreztem magam tudatlanságom miatt. Iker felnevetett, majd fejével a bejárat felé intett, ahol minimum 20 embert láttam. A felismerés akkora taslit adott, hogy majdnem lefejeltem pultot (persze csak képletesen). Komolyan hogy lehetek ennyire figyelmetlen? Iker Cassilas, inkognitó, több mint 20 ember, és a José névfoglalás nekem totálisan nem esett le. Igaza van a főnökömnek. Ki kéne aludnom magam. Iker látta rajtam a felismerést, é most már ő vigyorgott szemtelenül a képembe. Ekkor kinyílt az üvegajtó, és beléptek rajta a világszerte ismert focisták...

Sergio szemszöge:

A 2012-es EB-t sikeresen megnyertük, és még "meccs embere" is voltam. A legboldogabb lehetnék, hiszen a kétszeres EB, és a 2010-es VB győztes spanyol válogatott csapat állandó tagja voltam, és a Real Madrid-nál is biztos helyem van. Mégis... van egy valami, valaki aki rányomta a bélyeget erre a csodálatos érzésre.

Pár nappal a döntő megnyerése után Lara gondterhelt arccal állított be hozzám. Barna szemei könnyektől csillogtak, bennem pedig felgyulladt az a bizonyos vészjelző piros fény. Elmondta, hogy míg én kint voltam az EB-n, addig ő megismerkedett egy férfival z egyik moto GP-s közvetítésén. Mindezt lesajnáló szemeivel koronázta meg. Utáltam, ha sajnálnak, vagy szánalommal néznek rám. Végül kisétált a házamból egy rövid búcsúcsók után, és az életemből is. Szerettem őt, és ezt ő is nagyon jól tudta, de mégis megcsalt a hátam mögött, majd a szemembe mondja, hogy van nálam jobb is a világon. Ezért nem szeretem az érzéseimet kimutatni a másik nem felé. Persze ez alól kivétel családom női tagjai. Ők segítettek abban, hogy túltegyem magam az újabb pofára esésen, de sikerült. Bár még fáj, hiszen másfél év nem múlik el nyomtalanul, de visszatértem a régi formámba.

Nemsokára kezdődik a 2012/13-as BL szezon. Évek óta nem sikerült megnyerni a Bajnokok Ligáját. A napokban újra összeállt  királyi gárda minden tagja, és elindultunk a szokásos kis csapatépítő 5 napos lazításra. Ezúttal Magyarország volt  cél. Egyedül csak az egyik segédedző tud valamit is erről az országról. Repülőre szálltunk, majd a 3 órás út után Budapesten szálltunk le. Igazán szép város, egy kicsit hasonlít is Párizsra. A busz egy pesti hotelhoz szállított minket. Iker bement, hogy elkérje a szoba kulcsokat. Tény, hogy Mourinho nem a legjobb embert választotta. Szegény Cassilas csak pár szót makog angolul. Mi kint addig kiszedtük a cuccainkat, majd mikor megláttuk Iker kezében  kulcsokat, szó szerint berobbantunk az elegáns hotelbe. Csodálkoztam, hogy ahhoz képest, hogy milyen kicsi ország, ez eléggé színvonalas hely. A fiúk odatolongtak a recepciós pulthoz.

-Olala! Ha tudtam volna, hogy ilyen gyönyörű hölgyek vannak Magyarországban, akkor hamarabb jöttem volna.- na Cris hódító hadjáratba kezdett. Megint. Mosolyogva forgattam meg a szemem, majd én is megnéztem ki a portugál macsó új ágymelegítője. Elakadt a lélegzetem, mikor azok a fekete szemek kíváncsian rám irányultak... 

Ravenna szemszöge:

Nem bírtam tekintetemet elvonni azoktól a csodálatos mogyoró barna szemektől. Élőben még jobban néz ki, mint a photo shop-os képeken. A furcsa csend térített vissza a való világba. Rápillantottam az arcomba lihegő Ronaldora.

-Igazad van, bárcsak hamarabb jöttél volna.- csábosan hajoltam közelebb hozzá, figyelmen kívül hagyva a meglepődött focisták jelenlétét.

-Ugyan drágaságom, egy szavadba kerül, és elintézem, hogy ez az este csak a miénk legyen.- vigyorogva simított végig államtól a kulcs csontomig.

-Bárcsak hamarabb jöttél volna, mert akkor ezt elkerülgetted volna.- azzal a pulton lévő vizes pohár tartalmát az arcába locsolta. A körülöttünk lévők felnevettek Cristiano meg csak hápogott ott magának.

-Mégis, hogy képzeled ezt?- tekintete villámokat szórt, de én nem akartam abba hagyni. Mégis mi joga van ahhoz hogy simogasson?!

-Hát ha fejedben annyi ész lenne, mint amekkora az egód, akkor Eistein utódja lehetnél. Tudod drága Ronaldo ehhez a művelethez kell egy vízzel teli pohár, egy sexy portás csaj, és egy tahó focista, aki nem tudja mi a nőkkel szembeni tisztelet.- elégedett mosollyal néztem, ahogy a csatár feje egyre vörösebb lesz, míg a többiek körülöttünk "hu-hu"-ztak. 

-Na ezt megkaptad barátom.- Marcelo vigyorogva veregette hátba csapattársát. A tekintetem elkalandozott ismét más irányba. Ismét annál a kissé borostás nevető arcnál kötött ki. Nekem mondjuk jobban tetszik így rövid hajjal, bár megbarátkozhatna a borotvával.

-Figyelj csak Ravenna.- Iker még mindig könnyeit törölgette, mikor hozzám szólt.- Kellene egy kis segítség a tájékozódásban, úgyhogy felkísérnél minket a szobákhoz?- olyan kedvesen kérdezte, hogy nem tudtam rá nemet mondani. Eközben belépett az ajtón a "Number one" edző.

-Mégis mi ez a nagy mulatság?-kérdezte Ikertől (aki elfogadható állapotban volt), miközben a még mindig hangosan nevető társaság felé intett. 

-Semmi Mester, csak ez a kis hölgy itt, rendesen helyre tette Crist.-Mourinho rám nézett, én pedig zavaromban lesütöttem a szemeimet. Nem minden nap találkozik az ember ilyen fontos emberekkel. 

-Ohh, valóban? Hát végre valaki megtette.-felemeltem a fejem, mjd rám mosolygott- Na jól van visongó kislányok elég legyen most már!- intézte szavait a bolond társasághoz.-Vigyük fel a holminkat az emeletre, ahol elmondom mi lesz a menetrend a következő napokban.- mindenki elhallgatott tiszteletet parancsoló hangjától, és felkapták bőröndjeiket, majd újra Iker felé fordult.- Kéne keresnünk valakit, aki segít nekünk tájékozódni míg itt vagyunk.- erre felkptam a fejemet.

-Én már találtam is valakit.- mondta Iker büszkén, majd fejével felém intett.

-Remek. Nos akkor induljunk!- mosolya nem akart az arcáról leolvadni. Ezt nem hiszem el! Iker mibe kevertél?   

  

       

Közérdekű közlemény!

Sziasztok kedves olvasóim! :)
Na az a nagy harci helyzet, hogy én Júl. 26. elmegyek 2 hétre a nővéremmel egy kis "utazzuk át nyugat-európát" körútra. Egy kis csajos vakáció. :)
DE! Addig míg el nem megyek fel fog kerülni mindkét történethez 1 fejezet. Mivel az I-Pad nem engedi az időzítőt, ezért a 2 hét altt nem tudok sajnos friss fejezetet hozni. :(
DE! :) Miután hazaértem azonnal bepótoljuk kettesével az elmaradt fejezeteket! :)
Remélem nem haragszotok meg. :/
Ezer bocsánat, és puszi: OMG :)

4. fejezet

sziasztok! na szóval , tudom h sokat kellett várni erre a fejezetre, de

a kisebb fennakadást a 2 éves kisöcsém jelentette, aki eltüntette a füzetemet,

amibe a törit írom, pluszba kitörölte a gépről is a begépelt részt! :)

egy teljesen átírt, nehezen megszülető fejezetet olvashattok. :)

nem dumálok tovább jó olvasást, a komikat, és pipákat megköszönöm 

puszi :)

Minden rosszban van valami jó!

Cheynne Malmgren ft. Kállay-Saunders András: Dreams

-Ravenna figyelj oda!- főnököm mérgesen dörmögő hangja rántott ki elmélkedésemből. Éppen az asztalokat törölgettem le, de elbambultam, és kiöntöttem a sót az egyik asztalra. Gyorsan feltakarítottam majd fejemet lehajtva kullogtam el főnököm mellett. Nem is fogom fel hogyan süllyedhettem idáig. 3 évvel ezelőtt, még ott álltam a veszprémi válogatón, most meg egy szállodában vagyok recepciós. Utálom ezt a munkát. Milyen is lenne, ha most nem egy cuki kis fekete-fehér ruhában állnék itt, hanem egy focicsapatban rúghatnám a bőrt, de az álmom azon a végzetesnek tűnő napon szertefoszlott. Tisztán emlékszek minden percére:

...

Magabiztosan és reményekkel telve sétáltam ki a pályára. Minden szempár rám szegeződött.

-Elnézést kisasszony, segíthetek?- egy köpcös, kopaszodó férfi érdeklődve sétált elém.

-Jó napot! Ez a veszprémi B csoport válogatója, igaz?- mosolyogva néztem az öregedő férfi szemébe.

-Igen.- kissé bizonytalanul válaszolt.

-Akkor jó helyen járok, úgyhogy köszönöm, de nem kell segítség.- kikerültem, majd szépen, komótosan felsétáltam a pálya vonaláig.

-Elnézést hölgyem, de ide most nem jöhet be!- a köpcös emberke megint mellettem termett, majd megragadta a kezem.

-Ugyan, hagyja csak Somogyi. Biztosan megakarja csodálni a jövő futball sztárjait.- erre a kijelentésre belőlem egy hangos horkantás szakadt fel, míg a többi srác nagyképűen nevetgélt az előbbi kijelentésen.

-Ugyanmár,  te mint futball sztár! Még a cipődet sem tudod rendesen bekötni!- gúnyosan néztem rá, majd le a lábára, ahol cipőjének fűzője kikötve lógott le a földre. Vöröslő fejjel lehajolt és bekötötte cipőfűzőjét, majd szitkozódva közeledett felém.

-Valami baj van Szalai?- az edző hangja ostorként csattant a köztünk szikrázó levegőben. Végül én válaszoltam.

-Nincs semmi baj uram, csak egy apró félreértés volt közöttünk.- magabiztosságom mindenkit meglepett.

-Ennek örülök, de megmondaná kisasszony, hogy minek köszönhetjük jelenlétét?- az edző sürgető hangjára elfordítottam fejemet Szalairól.

-A válogatóra jöttem.

-Oh, ha újságnak tudósít vagy csak képeket akar csinálni, mert akkor...

-Nem! Játékosként vagyok itt! Én is szeretnék bejutni a veszprémi csapatba.- kijelentésemet hangos nevetés követte, még az edző is mosolygott.

-Hölgyem, ez itt nem a női keret.- még mindig idegesítően jól szórakozott rajtam.

-Tudom jól, de legyen szíves abbahagyni a vigyorgást, és adjon egy lehetőséget, hogy megmutassam mit tudok.- valamit láthatott a tekintetemben, mert ő is abbahagyta a vigyorgást, és a még mindig jól szórakozó játékosokat is csendre intette.

-Rendben, nézzük mit tud.- elégedetten elmosolyodtam. Végre lejött az én időm.

-De edző bá'!- a "tömeg" szinte egyszerre kezdett el ellenkezni.

-Csendet! Senkit sem zárunk ki a válogatóból. Most pedig kezdjük már el végre, mert az idő pénz, a pénz pedig sokat ér!- Szalai gyilkos tekintettel nézett rám. Nembaj, nézzen csak, majd a pályán lerendezzük. Egy egyszerű bemelegítéssel kezdtük: nyújtások, passzolgatások (ahol direkt félrepasszolták), majd futás. Ebben mindig is jó voltam. Emlékszem nagyapám mi mondott nekem: "Jól figyelj rám Enna! A foci nem csupán a gólokról szól. A futball művészet. Azok a művészi cselek, rúgások, fejesek, passzok, védések, mind-mind művészet, de ugyanakkor a foci küzdősport is. Amikor versenyzel  a labdáért, azok a dúrva lökések, és becsúszások a küzdelemről szólnak. Ahhoz, hogy a fiúk között megálld a helyed, a leggyorsabbnak kell lenned, mert a gyorsasággal minden csatát megnyerhetsz." Most is ezt tartottam szem előtt. 1,5 körrel rávertem a fiúkra. Egy pillanatra az edző felé tekintettem, aki meglepett tekintettel nézett vissza rám.

-Nem is rossz!- tudtam, hogy ez a kijelentés nekem szólt- Most pedig két csapatra osztalak titeket, és egy 2x20 perces mérkőzést fogtok játszani 5 perc félidővel.- felosztotta a csapatokat de engem sehova sem osztott be. Szalai lenézően jött oda hozzám.

 -Na mi van kislány? Figyelembe sem vesznek?-ekkor az edző magához intett, de még visszaszóltam neki.

-Majd a pályán lerendezzük egó manó.- gúnyos vigyorral kocogtam oda az edzőhöz.

-Még a nevét sem tudom, ahhoz pedig, hogy játszon, még a posztját is tudnom kéne.

 -Márton Ravenna, és csatár poszton játszok.

-Rendben. A narancssárga csapatban leszel.- mutatott Szalaiék felé.

-Elnézést uram, de nem lehetne, hogy a fekete csapatban legyek?- pár percig még a szemembe nézett, majd rábólintott a kérésemre.

-Figyelem hölgyeim! Ravenna a fekete csapatban fog játszani csatár poszton. Ne kíméljétek,-ennél a résznél Szalai gonoszan elmosolyodott- és passzoljatok neki is. Jó játékot.- odasétáltam a csapathoz, felálltam a helyemre, az ellenfél pedig Szalaival az élen megkapta a kezdés lehetőségét. És a síp megszólalt. Rengeteg helyzetünk volt, de egyet sem tudtunk gólra váltani. A fiúk ritkán passzoltak nekem, ezért nem kerültem olyan helyzetbe, ahol megmutathatom mit tudok. Ám, ekkor ismét hozzám került a labda egy pontos passz kíséretében. Sprinteltem teljes erőmből a kapu felé, minden védőt sikerült kicseleznem, és már majdnem a 16-oson belül voltam mikor megtörtént a "baleset". Éppen rúgáshoz készülődtem, mikor valaki becsúszott, és a stoplis cipővel eltalálta a jobb lábamat. Éles fájdalom hasított belém, de ezzel nem foglalkozva, belebikáztam a labdába. Nem láttam már, hogy életem nagy lehetősége a kapuban landol-e, mert összeestem, és elveszítettem az emlékezetemet.

Hangos csipogásra keltem fel. A klór szaga bántotta az orromat, csakúgy mint az erős fény a szememet, amely bevilágított a kórházi szobába. Egy orvos lépett be az ajtón, majd elmagyarázta mi történt. A lábamat ért rúgás akkora volt, hogy a fájdalmat közvetítő idegek a lábszáram közepétől, egészen a lábujjaim hegyéig elhaltak. Csak a szerencsén múlott, hogy más idegszál vagy izom nem roncsolódott, különben nem tudnám használni a jobb lábamat. Miután kiengedtek a kórházból, visszakerültem az árvaházba. Teljesen elzárkóztam mindenkitől, még Reginától is. Tudtam jól ki volt az aki becsúszott: Szalai."

Az egy év hamar eltelt, én pedig a szülinapom után az összespórolt pénzemből felköltöztem Pestre. Sokszor próbáltam jelentkezni klubbokba, de amint meglátták az orvosi papírt, miszerint a jobb lábamban idegelhalás van rögtön elküldtek, így hát a nyelvtudásomat elővéve jelentkeztem ebbe a szállodába recepciósnak. Bár néha besegítek az éttermi részlegnek egy kis plusz juttatásért. 3 év. Ennyi ideje nem fociztam normális csapatban. Természetesen nem hagytam abba a sportot, csak most már az utcai foci az, ami a szenvedélyem lett. Szabályok nélkül játszani igzi élvezet.

A mai nap is átlagosan kezdődött. A reggeli kis besegítés után visszamentem a recepcióhoz, és munkába álltam. Dél körül szólt a főnököm, hogy nemsokára jön egy csapat spanyol vendég, aki inkognitóban szeretnének maradni. Egy óra múlva meg is jött az a bizonyos csapat.

-Jó napot hölgyem!- az erősen rossz angol kiejtésre felkaptam a fejem. Ezt nem hiszem el! Most komolyan Ő áll előttem!?

Új blog :)

Sziasztok!
Tévedés ne történjék, nem hagyom abba ezt a blogot, csak egy kisebb fennakadás történt, de dolgozok rajta.
Na viszont nyitottam egy új blogot, amin már fent is van  a BEVEZETŐ.
itt a link, amin megnézhetitek: http://crisandmylife.blogspot.hu/
a véleményeket, és a pipákat megköszönöm.
Puszi: OMG

3. fejezet

nos először is köszönöm az előző fejezetben a komikat, és a chaten még dolgozok :)

na nem dumálok tovább jó olvasást ehhez a  fejezethez is :)

a komikat megköszönöm :)

egy kis zene: http://www.youtube.com/watch?v=rnzLKk1c-9I&feature=related

Kezdetek III.

Kábán nyitogatta szemeit a kislány. Nem tudta hirtelen hol van. Aztán megrohamozták a tegnapi nap emlékei. Ismét könny szökött barna szemeibe. Nagyapja halála mély sebet hagyott szívében, de emlékezett a végrendeletére. Azt kérte tőle, hogy bármi is történjék, soha ne adja fel közös szenvedélyüket, a futballt. A kislány tudta jól, hogy meg kellesz állnia a helyét ebben a környezetben is, és eleget tennie nagyapja kérésének. Lassan kelt fel, próbálta minél tovább húzni a bemutatkozást a többi gyerek előtt. Felöltözött, fogat mosott, majd kisétált a szobájából. Életében ismét egy új fejezet kezdődött.

…

Ravenna szemszöge:

A reggeli hideg levegő szúrta a tüdőmet. Éppen a reggeli futásomat végeztem, kikor megcsörrent a telefonom a felsőm alatt lévő topban. 

-Te meg hol a francban vagy?- szólt bele egyetlen barátnőm magas hangja a telefonba. Nevetve álltam meg a focipálya szélén.

-Még kint vagyok a városi stadion pályáján, nemsokára megyek vissza. 

-Te csak ne nevess! A szívbaj jött rám, mikor nem találtalak az ágyadban!- a mondat végén ő is elnevette magát.  

-Oké! De igaz senki nem vette észre, hogy elmentem?- kérdeztem aggódva.

-Most komolyan így ismertél meg az elmúlt 7 év alatt? Szivi, lehet, hogy szőke vagyok, de nem hülye! Megnyugodhatsz, bezártam az ajtód, és leengedtem a kötelet az ablakodból.- hát igen, ez Regi. Bohákás és szőke, de így szerettem.

-Köszönöm szöszikém. Te vagy a legjobb!

-Ezt már mondtad párszor. Na én megyek vissza fekszek szunyálni, te meg igyekezz haza!- rótt meg kedvesen, utalva a tegnap reggelre.

-Értettem főnök! Sietek.- letettük a telefont, én pedig visszaraktam a készüléket a toppomba. Gyors tempót diktáltam, tudván, hogy ma nagy nap van. A mai napon fogok elmenni egy játékos válogatóra, a veszprémi focicsapat B csoportjába. Bár az árvaházban nem nézik jó szemmel, hogy mai napig is űzöm azt a sportot amit megboldogult apám és nagyapám hagyott rám a génjeimbe beépülve, hogy a jövőben szenvedélyemként játsszam. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt 7 évben , mióta bekerültem az árvaházba. Eleinte lázadoztam, folyamatosan elszöktem, majd mikor megértettem, hogy ez ellen nem tudok mit tenni, már reménykedve vártam mikor jön újra egy család, aki gyereket akar örökbe fogadni. Azt mondják a remény hal meg utoljára, hát az én reményem hamar megpatkolt. Kihallgattam egy beszélgetést ami rólam szólt. Végül is igaza van z igazgató nőnek. Mégis ki fogadna örökbe egy olyan lányt, akinek a foci a mindene, minden nap büdösre izzadja magát, és mindenhol fűfoltok tarkítják. 10 éves korom óta itt porosodok ebben a dohos árvaházban. Egyedül azok a percek, órák rángatnak ki ebből a közegből, mikor edzésekre és meccsekre járok. Még mindig a városi csapatnál játszom. Jövőre végre a saját erőmből folytathatom az életem, remélhetőleg Veszprémben, a B csoport tagjaként. De ez mind csak feltételezés. Majd délután kiderül. Mikor az ablakom alá értem , észrevettem az ablakból kilógó kötelet, pont ahogyan Regivel megbeszéltük. Kezeimet szorosan ráfontam a kötélre. Mikor lábaim elhagyták a talajt, egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. Tény, hogy 12 km futás korán reggel elég fárasztó de muszáj volt. Gondolatmenetemet az zavarta meg, hogy felértem, és éppen bejutni próbál valaki a csukott ajtón keresztül. Gyorsan bemásztam, a kötelet elrejtettem, levetkőztem, majd gyorsan magamra kaptam a köntösömet. Úgy rángatták szegény ajtót, hogy féltem még a végén kiszakad. Odaszaladtam kinyitni. 

-Áh! Jó reggelt Ravenna.- nézett rám csábosan mosolyagva legutálatosabb nevelőnk.

-Jó reggelt asszonyom. Éppen most jöttem a fürdőből.- hazudtam szemrebbenés nélkül.

-Oh, valóban? Biztosan nem kint voltál megint futni?- szürke szemei úgy néztek rám, mint a véres ingre.

-Ezer százalék, de ha most megbocsájt folytatnám tovább a készülődést.- győztes vigyorral csuktam be az ajtót. Megint nem sikerült rajtakapnia. Gyorsan elmentem lezuhanyozni majd egy laza szett kiválasztása után lófarokba fogtam a hajam, és letrappoltam a lépcsőn.

-Na megjött a mi kis focista hercegnőnk. Milyen volt a reggeli futás?- huppant le mellém a szőkeség, immár az étkezőben.

-Egész jó de örülnék neki ha nem hangoztatnád, mert éppen hogy letudtam reggel koptatni a házisárkányt.-mondtam éllel a hangomban. 

-Oké, oké! Bocsi.- rám nézett azokkal a kék szemeivel, amivel bármit eltudott érni, bárkinél. Nálam is.

-Rendben.- nevetgélve reggeliztünk meg, majd táskáinkat magunkhoz véve elindultunk dolgozni. Bizony az árvaház nem fizet a kötelező dolgokon kívül semmit, de azokat is elég silányan, nekünk viszont ez a diákmunka nem kevés plusz pénzt jelentett. Mikor a kávézóhoz értünk, még csak Kíra volt ott,  a harmadik pincérlány, rajtunk kívül.

-Sziasztok csajok!- üdvözölt minket rikító mosollyal.

-Helló kislány.- köszöntünk egyszerre Regivel. Összemosolyogtunk, majd a pult mögé lépve, feltettük a névtáblát, és felkötöttük a kötényt. Egész délelőtt nem volt nagy forgalom, majd az ebédszünet után elkéredzkedtem a főnökömtől, és siettem a stadion felé. Megérkezve már rengeteg fiatal, és velem korabeli srácot láttam az öltözők környékén. A portáshoz szaladtam, és elkértem az edző cuccomat, és a szertár kulcsát. Nem vagyok szégyenlős , de ha most bemennék egy fiukkal teli öltözőbe abból nem lenne válogató. Megszoktam már a fiuk jelenlétét elvégre amikor meccs meg edzés van velük együtt öltözök. Ismerik már minden porcikámat, természetesen bizonyos határokon belül. Néhánnyal ráadásul együtt nőttem fel. Magamra kaptam egy ujjatlan fekete toppot, egy laza fekete focis gatyót, lábszárvédő, stoplis cipő és kész is. Kezdődhet a show életem színpadán, a főszerepben: Márton Ravennna.